Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Pósán László: Vízszabályozás, mocsárlecsapolás és árvízvédelem a középkori Poroszországban II/335

rületeken a magisztrátus városi tulajdonú, cenzusfizető falvak65 alapításába kezdett, s az 1320-as évek végére Elbingnek már 4 saját faluja volt.66 A falvak alapításával párhuzamosan a város persze önállóan is épített gátakat és vízelvezető árkokat, de kiterjedt, mintegy 600 Hufe nagyságú67 földterületének védelmére azonban mindez még kevésnek bizonyult. Elbing esetében ugyanis nem csak a folyók vagy a Drausen tó mellett kellett védekezni a vízzel szemben, hanem észak felől, a Visztula-öböl partján is, ahol a viharos északi szelek gyakran a tengeröböl vizével visszaduzzasztották a folyóágakat. Az, hogy ez a lehetőség nagyon komoly fenyegetést jelentett, abból adódott, hogy a középkorban a Visztula-öböl pár kilométerrel délebbre húzódott, mint ma.68 Johann von Posilge poroszországi krónikás beszámolója szerint 1392-ben az észak felől fújó erős és tartós szél felduzzasztottá a tengervizet a folyótorkolatokban. Az erős szél ráadásul heves esőzésekkel is társult, ami a kisebb és nagyobb folyóvizek szintjét egyaránt jelentősen megemelte. A sok víz átlépett a gátakon, és komoly károkat okozott a szántóföldeken.69 Azt követően, hogy a 14. század első harmadában megépült az északi védőgát, a várostól északra eső földeken is létrejött egy városi tulajdonú falu, Fürstenau (1344).70 A Német Lovagrend és Elbing közötti 1348. évi szerződés alapján a Nógat bal partján megépített gát által védett s művelhetővé tett városi földeken 1361-ben a magisztrátus újabb falut alapított, Lupushorst-ot.71 Az Elbingtől a Drausen-tó északi végén húzódó gát (amely délről védte a városi területeket) egy 1378. évi feljegyzés szerint egészen Fischau városkáig (Fiszowo) húzódott, s ennek a gátnak a tetején vezetett az út Elbingből Marienburgba.72 A gát és az út fontosságát, jelentőségét mutatja, hogy karbantartásuk nem csak a környező falvak kötelessége volt, hanem még az ermlandi püspökség közelben fekvő falvaié is.73 A gátak egyébként mindenhol az országban a szárazföldi közlekedés fő útvonalai is voltak. Amikor például Albrecht von Schwarzburg danzigi komtúr 1402. május 1-jén engedélyezte, hogy Altstadt Danzig és Jungstadt Danzig között egy csatornát ássanak egészen a Visztuláig, megszabta, hogy az ároknak legalább 3 rőf (kb. 1,75 méter) mélynek kell lennie, s mindkét oldalán 2 rúd (kb. 8,64 méter) széles sávot kell hagyni ártérnek, amit tilos beépíteni. A kiásott földből úgy kell megépíteni a gátakat, hogy a tetejükön közlekedni lehessen, és a jövőben ott futhasson az országút.74 Az árok méreteire vonatkozó előírás alapján egyértelmű, hogy azt nem kizáró-ÁRVÍZVÉDELEM A KÖZÉPKORI POROSZORSZÁGBAN 345

65 A poroszországi városi falvakról ld. Pósán László: Városi falvak a középkori Poroszországban. Agrártörténeti Szemle LI. (2010) 1-4. sz. 1-11.

66 CDW I. Nr. 257., 289.

67 Elbing város földterületének nagyságáról ld. Astrid Kaim-Bartels: Die Städte Kulm und Elbing und ihre Döefer im Mittelalter. Beiträge zur Geschichte Westpreußens 11 (1989) 19-21.

68 Bertram, H.. Die phisikalische Geschichte i.m. 26-29.

69 Johann von Posilge: Chronik des Landes Preussen. SRP III. 14-388. itt: 170.

70 CDW II. Nr. 43.

71 CDW II. Nr. 322.

72 Jähnig, B.: Erwerbspolitik und Wirtschaftsweise i. m. 147-148.

73 Bertram, HDie phisikalische Geschichte i. m. 31.

74 Ksföga Komturstwa Gdariskiego (Liber Commendariae Gedanensis) wydal Karola Ciesielska, Irena Janusz-Biskupowa. (Towarzystwo Naukowe w Toruniu, Fontes 70) Warszawa - Poznan - Torun 1985. Nr. 64.