Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Pósán László: Vízszabályozás, mocsárlecsapolás és árvízvédelem a középkori Poroszországban II/335
ÁRVÍZVÉDELEM A KÖZÉPKORI POROSZORSZÁGBAN 339 Meinhard von Querfurt tartományi mester (Landmeister; provinciális magister) irányításával indultak meg a Werder-térségben a gát-és csatornaépítések, s fokozatosan egyre több parcella vízmentesítése.28 Az első Visztula melletti gátépítésekre vonatkozó említés 1297-ből származik.29 A Werder területén kezdődő vízszabályozási munkák feltehetően összefüggésben lehettek azzal a fokozatosan körvonalazódó elképzeléssel, hogy az Akkon eleste, a Szentföld végleges elvesztése után átmenetileg Velencébe helyezett nagymesteri székhely Poroszországba, a Visztula mellé költözzön. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy ezek a törekvések Konrad von Feuchtwangen nagymester (1291-1296) hivatali idején kezdődtek, és Siegfried von Feuchtwangen (1303-1311) alatt realizálódtak. 1309-ben a nagymester és a lovagrend új székhelye s központja a Nógat partján fekvő Marienburg (Malbork) lett.30 Politikai téren ugyanezt a célt szolgálta a Visztula bal partján fekvő danzigi fejedelemség, Pommerellen tartomány megszerzése is 1309-ben.31 A nagymesteri székhely áthelyezése Poroszországba, a Visztula-deltába komoly ösztönzést jelentett a nagyobb arányú vízszabályozási munkákhoz. Azzal, hogy Marienburg lett a lovagrendi állam és hatalom központja, szükségessé vált helyi bevételeinek, anyagi alapjainak a megteremtése és biztosítása. Ehhez termővé és művelhetővé kellett tenni a Werder térségét, és be kellett azt népesíteni cenzusfizető parasztokkal. Ezt a célt szolgálta az is, hogy a lovagrend igyekezett e területen minél nagyobb arányú, összefüggő, saját tulajdonú birtokokat kialakítani, s ennek érdekében birtokcseréket és birtokvásárlásokat hajtott végre. 1313 júniusában például a Német Lovagrend birtokcsere révén szerezte meg a Visztula mellett fekvő Neuenburg (Nowe) várát és a hozzá tartozó uradalmat.32 1317. április 7-én Karl von Trier nagymester 28 Hugo Bertram-, Die Eindeichung, Trockenlegung und Besiedlung des Weichseldeltas seit dem Jahre 1300 in ihrer geopolitischen Bedeutung. Zeitschrift des Westpreußisches Geschichtsvereins 72 (1935) 185-202. 29 Pommerellisches Urkundenbuch. Hg. Max Perlbach. Danzig 1882. (a továbbiakban: PomerrellUB) Nr. 550. 30 Udo Arnold-, Akkon - Venedig - Marienburg. Der Deutsche Orden vom Mittelmeer- zum Ostseeraum. Acri 1291. La fine della presenza degli ordini müitari in Terra Santa e i nuovi orientamenti nel XIV secolo. Ed. Francesco Tommasi. Perugia 1996. 69-74.; Klaus Militzer: Von Akkon zur Marienburg. Verfassung, Verwaltung und Sozialstruktur des Deutschen Ordens 1190-1309. (Quellen und Studien zur Geschichte des Deutschen Ordens 56) Marburg 1999.; Klaus Militzer-, Die Geschichte des Deutschen Ordens. Stuttgart 2005. 95-96.; Jürgen Sarnowsky: Der Deutsche Orden. München 2007. 46. 31 Chronica Olivensis, SRP I. 705-713.; Annalista Thorunensis, SRP III. 63.; Christian Krollmann: Politische Geschichte des Deutschen ordens in Preußen. Königsberg 1932. 32-33.; Maksymilian Grzegorz: Struktúra administracyjna i wlasnosciowa Pomorza Gdanskiego pod rzadami zakonu krzyzackiego w latach 1309-1454. (Roczniki Towarzystwa Naukowo w Toruniu 82, 2) Warszawa - Poznan - Torun 1987. 29-31.; Ulrich Niess: Hochmeister Karl von Trier (1311-1324). (Quellen und Studien zur Geschichte des Deutschen Ordens 47) Marburg 1992. 46-48.; Maksymilian Grzegorz-, Pomorze Gdanskié pod rzqdami zakonu krzyzackiego w latach 1308-1466. Bydgoszcz 1997. 17-19.; Sylvain Gouguenheim: Le proccs pontifical de 1339 contre TOrdre Teutonique. Revue Historique 647. (2008) 369.; A Pommerrellen hovatartozásáért a Német Lovagrend és a lengyel király között folyó per kezdetére Id. PUB II. Nr. 310. 32 Regesta historico-diplomatica Ordinis S. Mariae Theutonicorum 1198-1525. Pars II: Regesta privilegiorum Ordinis S. Mariae Theutonicorum. Mit einem Anhang. Papst- und Konzilsurkunden. Hgg. Erich Joachim, Walter Hubatsch. Göttingen 1948. (a továbbiakban: Regesta II) Nr. 452.
