Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Pósán László: Vízszabályozás, mocsárlecsapolás és árvízvédelem a középkori Poroszországban II/335

340

PÓSÁN LÁSZLÓ

(1311-1324) a lovagrend egyik birtokát Miszliszkow és Boguslaw lengyel birtokosokkal elcserélte azok Werderen fekvő, 15 Hufe nagyságú földjére.33 Luther von Braunschweig christburgi (Dzierzgón) komtúr 6 Hufe földet cserélt el Johannes tolmáccsal a Marienburgtól nem messze fekvő Stuhm (Sztum) körzetében.34 1319-ben Heinrich von Ysenberg elbingi komtúr 36 Hufe vizenyős, erdős területet cserélt el Preußisch Holland (Pasink) várossal.35 1310. február 18-án a korábbi danzigi fejedelem dirschau-i kastellánja, Jakab, és alkamarása, Johann a Danzigi-Werderen fekvő Osyze, Sonowo, Uthatino, Oteslaue, Wislina, Bistra, Ostrow, Vruthi és Sedlisko nevű szláv tanyáikat, továbbá Wislina és Nessolino halászó helyeiket 600 márkáért eladták a Német Lovagrendnek.36 1312 januárjában a lovagok megvásárolták a pommerelleni fejedelmi családból származó Gertrud hercegnő Visztula környéki birtokait.37 Az a tény, hogy a 14. század közepére jórészt már befejeződött a delta-vidék kolonizációja, bizonyítja, mennyire fontosnak tartotta a lovagrend a Werder térség benépesítését, árvízvédelmét és vízmentesítését. A 14. század végén mintegy 120 cenzusfizető lovagrendi falu létezett a Visztula térségében.38 A gátépítkezéseknél nagy mennyiségű földet kellett megmozgatni, amihez viszont jelentős számú munkaerőre volt szükség. Emiatt a gátépítések a betelepítésekkel párhuzamosan kezdődhettek. A telepeseknek elemi érdekük volt, hogy a vízlecsapoláson túl megvédjék lakóhelyüket, földjüket az árvizektől.

A mocsárvidékek, vizenyős területek művelhetővé tételének technikája, eljárásmódja Németalföldön fejlődött ki, ahol árkok, csatornák és zsilipek rendszerével vezették el a vizet, és tették művelhetővé a korábban vizenyős vagy éppen víz borította területeket. Mindehhez szisztematikus gátépítés kapcsolódott. A folyó melletti partról kiindulva a parcellák határain vízelvezető árkokat ástak, amelyek egy gyűjtőcsatornába torkollottak (a hollandok ezt Weteringnek, a németek pedig Wtterung-nak, azaz „vízmentesítőnek” nevezték). A gyűjtőcsatornából a vizet egy csatornán és zsilipkapun keresztül a folyóba vezették. A zsilip egyfajta csapóajtó volt: ha a gyűjtőcsatornában volt sok víz (például nagy eső után), annak nyomására a zsilip, mivel kifelé nyílt, megnyílt, és a víz az alacsonyabb vízállású folyóba ömlött. Ha a folyón volt magasabb a vízszint, annak nyomása bezárta a zsilipet, s így a folyó vize sem jutott be a vízelvezető

33 Preußisches Urkundenbuch Bde. I,1-VI,2. Hgg. Rudolf Philippi, Carl Peter Woelky, August Seraphim, Max Hein, Erich Maschke, Hans Koeppen, Klaus Conrad. Königsberg-Marburg 1882- 1986. (a továbbiakban: PUB) II. Nr. 177.

34 PUB II. Nr. 223.

35 PUB II. Nr. 258.

36 PUB II. Nr. 4.

37 PUB II. Nr. 53.

38 Karl Kasiske: Die Siedlungstätigkeit des Deutschen Ordens in östlichen Preußen bis zum Jahre 1410. Königsberg 1934. 41—44.; Karl Kasiske: Das deutsche Siedelwerk in Pommerellen im Mittelalter. Königsberg 1938. 126-129.; Arthur Semrau: Die Siedlungen im Kammeramt Fischau (Komturei Christburg) im Mittelalter. Mitteilungen des Coppernicus-Vereins für Wissenschaft und Kunst zu Thom 44 (1936) 27-33.; Wiestaw Dlgokqcki: Die Gemeinschaft gegen Naturkräfte. Zusammenarbeit und Streiten des Grosswerderschen Deichverbandes mit der Stadt Elbing und Ihren Werderdörfern im 14.-16. Jahrhundert. In: Konfliktbewältigung und Friedensstiftung im Mittelalter. Hgg. Roman Czaja, Eduard Mühle, Andrzej Radziminski. Torun 2012. 290.