Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
302 CSÁKÓ JUDIT ti problémánkhoz: a Magyar-lengyel Krónika két redakciójának egymáshoz való viszonyához és az archetypusnak a két variáns alapján esetlegesen kikövetkeztethető tartalmához! Kezdjük ismét a historiográfiai áttekintéssel! Elsőként Kaindl dolgozatát kell megemlítenünk: érdekes, hogy bár a czernowitzi egyetem tanára nem építette be az elemzésébe a rövidebb krónikát — annak sokáig egyetlen, K^trzynski-féle kiadása57 a Magyar-lengyel Krónikáról szóló tanulmány publikálásának idejére még nem is készült el —, abban mégis egy több fázisban keletkezett, interpolációkkal terhes kútfőt látott: szerinte az elbeszélés valamiféle első redakciója magyar földön jöhetett létre, és a lengyel históriára vonatkozó elemek később, a szöveg lengyel földre kerülését követően épülhettek be a munkába.58 Kaindl eredményeit már 1905-ben erős bírálatban részesítette Domanovszky Sándor,59 a feltételezett lengyel interpolációkkal kapcsolatban pedig meg is jegyezhetjük, hogy azok — mivel részben a rövidebb variánsban is jelen vannak — alkalmasint szerepelhettek már az archetypusban is. Karácsonyi János, aki ismerte nem csupán az osztrák kutató téziseit, de az Ossolinski-kódexben megőrzött variáns szövegét is, ez utóbbi vonatkozásában mindössze arra hívta fel a figyelmet, hogy az a Hartvik-legendából olyan passzusokat is megőrzött, amelyek a bővebb redakcióbán nem lelhetőek fel.60 1925-ben Hóman Bálint érintette újra a két szöveg viszonyának problematikáját. Többek között az első, a szerinte a kivonatolás következtében értelmetlenné vált mondat alapján jutott arra a következtetésre, hogy az általa Ossolinski-krónikaként megnevezett mű — amely a Hartvik-legenda végéről kölcsönzött részletek kivételével a hosszabb variánshoz képest semmilyen önálló adatot nem hoz — a bővebb redakció nyomán jöhetett létre, annak egyszerű tartalmi kivonatát adva. Az archetypus szövege azonban nem lehetett teljesen azonos azzal a textussal, amelyet számunkra a Zamoyski-kódex megőrzött: előbbi tartalmazhatta az Istvánhoz köthető miraculumok leírását is. Azt, hogy a csodatételek a napjainkra ránk maradt kéziratban már nem szerepelnek, Hóman a következőképpen magyarázta: a kérdéses részletek a másoló előtt fekvő krónikában a 11. századi, az István utáni történetre vonatkozó passzusok előtt foglalhattak helyet. A scriptor szerencsésebbnek gondolhatta, ha a kronológiai rendnek megfelelően a krónika végére illeszti a szent király testének felemelését elbeszélő fejezeteket; ám ezekről a László koráról szóló tudósításhoz érve elfeledkezett.61 Macartney néhány évtizeddel később úgy vélekedett, hogy az Ossolinski-kódex variánsa nem lehetett a Magyar-lengyel Krónikának nevezett bővebb változat egyszerű kivonata: ezek a szövegek egy olyan közös ősforrásból eredeztethetőek, amelynek textusát a ránk maradt hosszabb krónikaverzió valamelyest bővítette, míg a másik munka rövidítette.62 57 O kronice w^giersko-polskiej (Vita sancti Stephani regis Ungariae, Chronica Ungarico-Polona). Ed. Woiciech Ketrzynski. Rozprawy Akademii Umiejetnosci, Wydzial Historyczno-Filozoficzny. S. II., t. IX. Krakow 1897. 355-392. 58 Kaindl, R. F.: Studien III-IV i. m. 624-625. 59 Domanovszky Sándor: A pozsonyi krónika és a kisebb latin nyelvű prózai szerkesztések. Századok 39. (1905: 5.) 544-546. 60 Karácsonyi J.\ Hol bővítették ki i. m. 992. 61 Hóman B.: A Szent László-kori i. m. 41—42. 62 Macartney, C. A.: The medieval Hungarian historians i. m. 174-176., 183.
