Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
A MAGYAR-LENGYEL KRÓNIKA ÉS A HAZAI ELBESZÉLŐ HAGYOMÁNY 303 1964-ben Karácsonyi Béla — aki részletesen is vizsgálta, mely elemek lelhetők fel a hosszabb és melyek a rövidebb redakcióbán — felvázolta a Magyar-lengyel Krónikát megőrző kódexek sztemmatikai viszonyait: megállapítása szerint a Zamoyski-, illetve az Ossolinski-kódex manuscriptumai valamiféle közös kéziratra lennének visszavezethetőek. A két változat között nem csupán szövegbeli, de műfajbeli eltérést is megfigyelhetünk: míg a bővebb verzió egyfajta átmenetet képez a krónika, illetve a vita között, addig a rövidebb szöveg — a krónikába illő részletek lerövidítésével vagy elhagyásával, illetve a szent király testének felemeléséről, valamint a csodákról szóló passzusok közlésével — sokkal közelebb áll a legenda műfajához. A talán valamivel 1389 után vagy már a 15. században keletkezett wroclawi Ossolinski-kódex rövidebb textusának részletesebb vizsgálata során a szegedi kutató arra a következtetésre jutott, hogy sem a Hartvik-legenda, sem pedig a varsói Zamoyski-kódexben szereplő hosszabb krónika nem tekinthető a variáns közvetlen forrásának. Míg a Gézáról és Istvánról szóló fejezetek esetében a rövidebb változat egyértelműen a hosszabb redakció valamely manuscriptumából látszik meríteni — egyetlen részlet sem árulkodik a Hartvik-legenda önálló ismeretéről —, addig a szöveg végére a lengyel István-Oto összeállítója önállóan, valamely előtte fekvő Hartvik-kópiából illeszthette be a megfelelő passzusokat. Karácsonyi tehát egy olyan ősforrást feltételezhetett, amely a magyar István-legenda utolsó cap aljait semmilyen formában sem tartalmazhatta.63 Ryszard Grzesik a Magyar-lengyel Krónikának a hartviki szentéletrajzhoz fűződő viszonyát tárgyalva tért ki arra, mit is tarthatunk a hosszabb, illetve a bővebb redakció összefüggéseiről. A lengyel kutató az archetypust főként azon pontokon látja rekonstruálhatónak, amelyek — mindkét változatban — a Hartvik-legendán alapulnak. Vélekedésének megfelelően az elveszett ősforrásban jelen lehetett már minden főbb tartalmi elem, amely a bővebb variáns szövegében is szerepel: lejegyzésre kerülhetett benne a magyar legendaszövegen alapuló bevezetés, az Attila-történet és a magyarok szlavóniai megtelepedésének históriája, Géza és István uralkodásának elbeszélése, valamint a 11. századi trónharcok elbeszélése. Mindezek mellett Hómanhoz hasonlóan Grzesik is úgy gondolja, hogy az eredeti kézirat tartalmazhatta a szent király csodatételeiről szóló egységeket is: ezek azonban — ahogyan azt egyébként Macartney is látta — nem annyira az István haláláról beszámoló fejezet után, hanem sokkal inkább a László regnálását tárgyaló rész után következhettek.64 Áttekintésünkben — az egymástól sok esetben csupán egy-egy apró ponton eltérő álláspontokat megvizsgálva — érintettük azokat a lehetőségeket, amelyek a két szövegváltozat viszonyában elképzelhetőek. Pillantsunk azonban végig még egyszer azokon a problémákon, amelyek bennünk a Magyar-lengyel Krónika ránk nem maradt eredeti kéziratának tartalmával kapcsolatban felmerülhetnek! Karácsonyi Béla vizsgálatai nyomán a következőt tudjuk egyértelmű bizonyossággal elmondani: a Zamoyski-kódex hosszabb szövege és az Ossolinski-kódexben szereplő textus egy közös manuscriptumra vezethetőek 63 Karácsonyi B. : Tanulmányok i. m. 5-11., 33-39. 64 Grzesik, R.\ The Hungarian roots i. m. 37—47.
