Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287

A MAGYAR-LENGYEL KRÓNIKA ÉS A HAZAI ELBESZÉLŐ HAGYOMÁNY 293

Kiindulásképpen elégedjünk meg annyival, hogy Grzesik nyomán — most egyelőre még csak igen vázlatosan — összegezzük a krónika tartalmát és a kútfő lehetséges forrásait! Az elbeszélésében all. század végéig terjedő írás első, részletesen csupán a hosszabb szövegvariánsban megőrzött egysége a magyar őstörténettel foglalkozik: a magyar uralkodónak mondott Attila (Aquila) Európa-szerte vívott harcait, a horvát-szlavón területek megszállását és a nép pannóniai megtelepedését írja le, beágyazva a történetbe a tizenegyezer szűznek a későbbi magyar tradícióban is megjelenő históriáját. Grzesik feltételezése szerint a 13. századi krónikás itt részben az elveszett magyar gestára (Gesta Ungarorum deperdita), részben pedig horvát, esetleg nagymorva vagy magyar szóbeli hagyományra támaszkodhatott. A második és immáron a rövidebb szövegváltozatban is bővebben megőrzött krónikarész Géza fejedelem, majd István történetét meséli el: a szent király uralkodásával kapcsolatban a Magyar-lengyel Krónika elbeszélése részben a Hartvik-legenda beszámolóján alapul, amelyből a történetíró szó szerint kölcsönöz terjedelmesebb passzusokat. A harmadik egység, amellyel a rövidebb verzióban szintén nem találkozhatunk, Szent István lengyel földre menekült fiainak és későbbi uralkodásuknak a történetét beszéli el, eljutva egészen Szent László királyságáig. A krónikás, aki a magyar história szereplőinek nevével sem volt tisztában, vélhetően szóbeli vagy talán torzult írott hagyományt használhatott fel.35 A kútfő sajátosságát — amellett, hogy a történetíró a munka elején a horvát-szlavón területeknek is kiemelkedő jelentőséget tulajdonít — az adja, hogy a magyar históriát lengyel összefüggéseiben meséli el: ezeket a lengyel momentumokat is beépítette elméletébe a poznani medievista, amikor újabban egy napjainkra elveszett krakkói elbeszélő forrást vélt felfedezni a krónika megfelelő részletei mögött.36 A Chronicon Hungarico-Polonicum egyes szakaszainak Grzesik által feltételezett forrásaira a későbbiekben még visszatérünk.

A kutatás — ha fel is veti annak problematikáját, hogy mit is tartalmazhatott a két eltérő terjedelmű variánsban ránk maradt elbeszélés archetypusa — általában a hosszabb változat szövegét mutatja be Magyar-lengyel Krónikaként, a rövidebb variánsról pedig Ossolinski-krónikaként vagy éppen — a 19. század végi editoráról elnevezve — K^trzynski-féle kéziratként tesz említést.37 Fordításában Tóth Péter — bármiféle megjegyzés nélkül — a hosszabb redakció textusának magyarra átültetett változatát közli.38 Mielőtt még a krónikának a magyar elbeszélő hagyománnyal való kapcsolatát elemeznénk, beszélHartvic. Specimina Nova. Pars Prima. Sectio Mediaevalis. VII. Ed. Márta Font - Gergely Kiss. Pécs 2013. 125-146.

35 Grzesik, R.: Sources of a story i. m. 98-99.; Uő.: Chronicon Hungarico-Polonicum (Hungarian-Polnish Chronicle). In: EMCh. I. 548-549.

36 Ryszard Grzesik: Some new remarks on the Hungarian-Polish Chronicle. [Kézirat.] 2011. - Köszönet illeti Ryszard Grzesik professzort, aki a Medieval Chronicle Society VI., Pécsett megrendezett nemzetközi konferenciáján (2011. július 25-29.) elhangzott előadásának írott változatát rendelkezésemre bocsátotta.

37 Karácsonyi János: Hol bővítették ki a Hartvik-legendát először és másodszor? Századok 35. (1901: 10.) 991-1008.; Hóman B.: A Szent László-kori i. m. 37^42.

38 A lengyel-magyar vegyes krónika i. m.