Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Csákó Judit: A magyar-lengyel krónika és a hazai elbeszélő hagyomány II/287
294 CSÁKÓ JUDIT nünk kell tehát arról is, mennyiben érthetünk egyet annak gyakorlatával, hogy a hosszabb variánsra mint a Magyar-lengyel Krónika többé-kevésbé egységes — igaz, több hagyományt magába olvasztó — szövegére tekintsünk. * A bővebb és a rövidebb redakció kapcsolatának tárgyalása előtt — mivel a továbbiakban több alkalommal is érintenünk kell a Magyar-lengyel Krónika szövegébe a Hartvik-legendából átemelt részleteket — elengedhetetlenül ki kell azonban térnünk még egy kérdéskörre: arra, hogy hogyan is használta fel a Chronicon Hungarico-Polonicum két redakciója az István-tótót, és annak miféle szövege állhatott a lejegyző(k) rendelkezésére. Olyan problémáról van szó, amely a harmadik István-életrajz iránti élénk érdeklődésnek köszönhetően a 19. század vége óta — ha csupán említés szintjén is — nem egyszer felbukkant a filológiai irodalomban;39 az újabb vizsgálatok eredményei pedig azt látszanak jelezni, hogy a kérdés korántsem jutott még nyugvópontra. A későbbiek során, amikor vizsgálat tárgyává tesszük a magyar elbeszélő hagyomány és a krónika kapcsolatát, csupán a hazai gestaszerkesztményről és annak kútfőnkre gyakorolt hatásáról fogunk szólni. Nem fér azonban kétség ahhoz, hogy a különféle hagyományokat ötvöző Magyar-lengyel Krónika ismerte és felhasználta a hazai elbeszélő irodalom egy másik termékét, Hartvik püspök szentéletrajzát, amelyből szó szerint kölcsönzött hosszabb részleteket. Tekintsünk röviden végig a medievisztikai irodalom eredményein! A Hartvik-legenda szövegvariánsaként kezelte a Magyar-lengyel Krónikát az Istvánéitól kritikai kiadását 1881-ben elkészítő Mátyás Flórián: a Fontes domesticiben a Pesti Kódex mellett a ma Zamoyski-kódexként ismert varsói manuscriptumot nevezte meg a harmadik István-életrajz legfontosabb kézirataként.40 Az a Raimund Friedrich Kaindl, aki a magyar elbeszélő források sorában elsőként látszott nagyobb jelentőséget tulajdonítani az igencsak különös kútfőnek, úgy vélte, a krónika a Hartvik-legendának egy másutt ránk nem maradt korai változatát tartalmazza. Az osztrák történész a Pesti Kódex vitaszövegét vetette egybe a Magyar-lengyel Krónikában olvasható részletekkel. Arra a megállapításra jutott, hogy az akkor a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött kódex legendaszövege — amelyet Mátyás Flórián régisége folytán a Fontes domesticihen közölt szövegkiadása alapjának tekintett — a Hartvik-legendának már egy interpolált változata. Míg az eredeti Hartvik-féle szöveg — amelynek meglétéről éppen a Magyar-lengyel Krónika árulkodik — a Vita maiorból vett részleteket fűzhette egybe saját, az István-életrajzhoz tett kiegészítéseivel, addig a Pesti Kódex interpolált legendaváltozata ehhez az első redakcióhoz a Vita minorból származó passzusokat és további megjegyzéseket is hozzáillesztett. A Pesti Kó39 Thoroczkay Gábor: A Hartvik-legenda a XIX-XX. századi történetírásban. Fons 10. ( 2003: 1.) 21-64. (= Uőírások az Árpád-korról. Történeti és historiográfiai tanulmányok. Bp. 2009. 171-214.), kül. 26-29., 40-41. 40 Vita sanctorum Stephani regis et Emerici ducis. Ed. Mfatthias] Florianus. Quinque-Ecclesiis 1881. (Históriáé Hungarieea fontes domestici. I. Scriptores 1.) 70-79. (=Vita sancti Stephani e codice Warsawiensi), 183-187.
