Századok – 2014
KRÓNIKA - Guth Réka - Péterffy Gergely: Magyar történettudomány kultúrnemzeti alapokon, határokon túl és határokon innen, 1920-2013. Beszámoló az MTA BTK Tudománytörténeti és az Európa-történeti Témacsoport 2013. november 21-én megrendezett műhelykonferenciájáról I/271
KRÓNIKA 273 ok összehasonlítására. Egy ugyanazon földrajzi térség (a Kárpát-medence, vagy Duna-medence) egy ugyanazon többetnikumú társadalom (merthogy mindig is kevert volt), egy ugyanazon társadalmi fejlődésen végigment népesség - hogyan jelenik meg a különböző nemzeti történetírásokban? Mindenki sorolhatná e témakörben, az összehasonlítás témakörében is, a szempontokat már most, a kutatás kezdetén... A történeti koncepcióalkotásban a metafontikus (azaz tudományon túli), a forrástani tényezők megjelenésének tanulmányozása éppen úgy, mint a történettudomány „nemzetállami hasznosításának” esettanulmánya is lehet. ... No és csak ezen összehasonlítás révén vonhatunk le, de szomszédaink is érvényes következtetéseket az államnemzeti célok torzító és előrehajtó erejére a történettudományon belül. S vizsgálhatjuk: vajon jól gondoljuk-e: a történettudomány soha nem adhatja fel az egyetemes szakmai követelmények érvényesítését, mert ezen követelmények érvényesítése révén fejtheti ki csak a történettudomány társadalmi közhasznát... (És azután beszélhetünk majd a jövőről is. Tudjuk: a nemzeti közösségek önfenntartásáért, helyet teremtéséért folyó harcok voltak ezek. Amelyet talán felülír napjaink történelme és a holnap új szempontjai. A nemzeti-állami tényezők fontossága mellett elnyerik helyüket újra az ősi-vadonatúj egyéb identitás szempontok, a szociális, világnézeti, létfenntartási ökológiai szempontok...) Azután... Hogyan fejleszthetnek ki Európában —jelen esetben a Kárpátmedencében és a történetírás keretében — a kultúrnemzeti lét feltételei ? Amikor az államhatárok kereteit átlépik a nemzeti alapon működő kulturális intézmények? Akár a magyar, akár a szerb, vagy szlovák, német, román kultúrnemzeti intézmények. Melyek már nem az államhatárok szerint, de a nemzetek szállásterületei szerint épülnek ki. ... Azután... Az újabb területi integráció — ugyanis az EU — nyújthat-e alkalmat a térségben a kétszáz év alatt kifejlődött nemzetállami háborúskodások és az ezekbe belebujtatott történettudományos háborúskodások újraértékelésére? Azután... A civakodások során keletkezett valós szakmai nyereségek felhasználására? Egy folyamatos és állandó párbeszéd kialakítására a térség történészvilágában? ... És így tovább, és így tovább... Kedves Kollégák! Az európai történelemben talán a legnagyobb történettudományos háborúskodások zajlottak le a Kárpát-medencében az utóbbi másfél évszázadban. És ennek legdurvább szakasza az 1920-1990 közötti (de beszéljünk nyugodtan a máig terjedő időszakról) évtizedek voltak. Kétségtelen, ezen időszakban, a nemzeti történetírások nem csak torzították a térségben a politikai gondolkodást, a nem csak a jelen valamelyik politikai irányához festettek lelkesítő történelmi szimbólumrendszert, nem csak közreműködtek abban, hogy ne nyíltan beszéljünk a jelen szociális-nemzeti konfliktusainkról, hanem a történelemben jelenítsük meg azokat, de erősödtek is a történettudomány intézményei, több oktatói-kutatói állást hívtak létre az államok, jelentős pénzeiket fordítottak a folyóiratok, majd történelmi tévéműsorok, filmek létrehozására. Eddigi ismereteink arról szólnak, hogy így volt ez mind a magyar, mind a szerb, horvát, román, szlovák történetírás esetében. Ennek a sokarcú folyamatnak a kutatása az európai művelődéstörténelem egyik szellemi „csemegéje”-nek ígérkezik...
