Századok – 2014
KRÓNIKA - Guth Réka - Péterffy Gergely: Magyar történettudomány kultúrnemzeti alapokon, határokon túl és határokon innen, 1920-2013. Beszámoló az MTA BTK Tudománytörténeti és az Európa-történeti Témacsoport 2013. november 21-én megrendezett műhelykonferenciájáról I/271
274 KRÓNIKA Csak jelzésként, én hogyan gondolkodom e most induló kutatási téma helyéről az európai történetírás keretében... Biztassuk tehát magunkat: munkára fel...” A Magyarországról, Szlovákiából, Romániából, Szerbiából visszajelentkezett előadók és résztvevők számára a szervező a következő tematikai preferenciákat jelölte meg. „A leszakadt területeken kik, milyen körülmények között, milyen intézményrendszerben dolgoztak történészként, hogyan segítette az 1920 után szerveződő helyi magyar politikai elit és pártjai, az egyházak, oktatási intézmények, civil szervezetek a magyar nyelvű történetírást? Milyen volt a kapcsolata a helyi magyar történetíróknak a többségi nemzetek történetírásával, és az anyaország történészeivel, intézményeivel? Milyen tematikákban jelentkeztek a nemzeti ideológiákhoz kötődő viták? Mennyire és mit ismerünk a történeti közgondolkodást erősen befolyásoló szakmán kívüli intézmények (napi sajtó, politikai és kulturális egyletek, egyházak) történetéből? Hol publikáltak, vagy adtak elő a korabeli történetművelők? Milyen szinten mozgott a helytörténetírás, amely — eddigi ismereteink szerint — a nemzeti történethez kötődés talán legfontosabb fóruma volt? (Csak jelzésként, én hogyan gondolkodom e most induló kutatási téma helyéről az európai történetírás keretében...) A november 21-én megrendezett konferencián („kutatásindító megbeszélés”-en) Magyarországról, Szlovákiából, Romániából, Szerbiából meghívott történészek 11 előadást tartottak, az előadásokat estig tartó, majd éjszakába nyúló vacsora-brain storming követte. (Ezt az Europa Institut Budapest és a História alapítvány támogatásával. A kutatás szakmai programját az OTKA K 78051. sz. projektje támogatta.) A konferenciát megnyitó beszédében Glatz Ferenc akadémikus, az MTA BTK Tudománytörténeti kutatócsoport vezetője felidézte 1986 augusztusát, a magyar történészek első világtalálkozóját, amely a magyar történettudományban a kultúrnemzeti szervezet kiépítésének szerinte nyitánya volt. „A kultúrnemzeti lét, azaz az állami határoktól független nemzeti közösség építésének előtörténete a rendszerváltás előtörténetének fontos eleme. Ez az építés a szellemi életben az 1970-es évek második felében kezdődött meg, a különböző értelmiségi szakmákban és a mindennapokban a közgondolkodásban: a határokon túl élő és a világban élő magyarság iránti tudományos, kulturális és turisztikai érdeklődésben. A történettudományban ennek intézményesedése 1986-hoz köthető. Elemzésre érdemes majd a magyar történészek első „világtalálkozójának” (1986. augusztus 29.) szakmai és politikai körülményeinek története. A rendező az MTA Történettudományi Intézet új vezetése (1986. január 1.) és a História folyóirat szerkesztősége volt; az alkalom az a nemzetközi konferencia, amelyet Buda felszabadításának 300. évfordulójára rendezett egy „intézmények közötti szerkesztőbizottság”. A világtalálkozó már mutatta azt a pluralizmust, amely mind a politikában, mind a szakmai vezetésben mind a kultúrpolitikában élt az 1970-es évek végétől. És amely feszülő ellentéteknek valódi szemléleti alapjai, néha a reformgondolatot féltések, néha a valós egyet nem értés, vagy éppen csoportérdekek voltak a mozgatói. Ahogy ez lenni szokott. (A három napos tudományos konferencia szerkesztőbizottságát az a Köpeczi Béla vezette,
