Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Varga Zsuzsanna: Szabó István életútja Nádudvartól Nádudvarig. Szerk.: Romsics Ignác. Osiris Kiadó, 2012. 208 o. [ismertetés] I/260
264 TÖRTÉNETI IRODALOM az agrárlobbi eljutott az érdekhálózattól az intézményesülésig, az addigi, zömmel informális érdekérvényesítési csatornák mellé újabb, immár törvényileg garantált lehetőségek nyíltak meg. Az már kérdés, hogy mikor milyen sikerrel lehetett ezeket kihasználni. A kezdeti nehézségeket sem hallgatta el Szabó István: „Az 1967-es szövetkezeti törvény kimondta, hogy a TOT beleegyezése nélkül egyetlen állami szerv sem hozhat fontos döntéseket a termelőszövetkezeteket érintő ügyekben. Minden minket érintő kérdésben ki kellett kérni a véleményünket, és ha az illetékes miniszterrel nem értettünk egyet, akkor a kormány elé kellett terjeszteni a vitás kérdést. Az első hónapokban, sőt években ennek ellenére sem engem, sem a szervezetünket nem vették komolyan. Nemcsak egy miniszter vagy miniszterhelyettes, gyakran még egy főosztályvezető sem hívott vissza. Én azonban erőszakos voltam, s ha valaki nem akart telefonon szóba állni velem, elmentem hozzá személyesen. Mint téeszelnök és a TOT elnöke. A harmadik és a negyedik évre aztán megváltozott a helyzet. Akkor már mindenki visszahívott, még Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes és a Gazdasági Bizottság, majd a Magyar Nemzeti Bank elnöke is. Kikönyököltük, igen, ez a pontos fogalmazás, kikönyököltük magunknak a hatalmat. [...] Az V kerületi fiúk [...] megtanulták, hogy a Szabó Pistát vissza kell hívni.” (103.) A TOT elnöki posztja mellett Szabó István mindvégig tsz-elnök maradt Nádudvaron. Ahhoz, hogy mindkét feladatkört sikerrel tudja vinni, kiváló munkatársakat gyűjtött maga köré. A könyvben részletesen be is mutatja mind a két csapatát. Mint már említettem a mezőgazdasági modernizáció terén az állami gazdaságoké volt a kezdeményező szerep. A baromfi után a kukoricatermesztésben is meghonosították az iparszerű termelést. A Bábolnai Állami Gazdaság 1969-ben vásárolta meg az első John Deere gépsorokat. Egy-egy gépsor többek között traktorból, mélyszántó ekéből, tárcsából, fotocellával és vetésellenőrző monitorral felszerelt 12 soros vetőgépből, sorközművelő kultivátorból, permetezőgépből és kombájnból állt. Ennek a vásárlásnak a szimbolikus jelentőségét egyik beszélgetésünk során Szabó István így fogalmazta meg: „Azt sokan tudták, és közülük többen ki is mondták, hogy nincs értelmes magyarázat arra, miért terem a magyar földön fele annyi kukorica mint, az amerikain. Voltak is aztán kísérletek a vetőmagcserére, próbálgattak mindenféle vetési módszert, de nem mentünk igazán ötről a hatra. Burgert zsenialitása abban volt, hogy kimondta: mindent, az egész termelési folyamat minden elemét egyszerre kell megvenni és átültetni a mi viszonyaink közé, ráadásul a legfejlettebbet, a legsikeresebbet, az amerikait, Iowa államból. Kapott is érte hideget-meleget, de meg tudta győzni azokat, akiknek az engedélye kellett az egészhez. De amikor jó tíz év alatt megduplázódott a kukorica átlagtermése, akkor ezzel már nem lehetett vitatkozni!” A versenyszellem által hajtva a nádudvari tsz-elnök Fehér Lajos és Dimény Imre segítségével kiharcolta, hogy olyan devizahitelhez juthasson, mint Bábolna. Ennek az volt a lényege, hogy az állam által devizában nyújtott hitel segítségével az adott vállalat korszerű, modern gépeket, technológiákat és know-how-t tudott vásárolni Nyugatról, s a hitelt csak később, a többlettermék exportjából kellett visszafizetni. A nádudvari tsz is a világhírű John Deere céggel vette fel a kapcsolatot, de hamar kiderült, hogy egyedül túl kicsi egy ilyen üzletkötéshez. Ezért 1972 őszén 8 környékbeli tsz-el együtt megalakították a máig működő Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködést (a továbbiakban: KITE). A termelést 1973-ban kezdték, 16 komplett gépsorral és 10 300 hektár kukorica, majd 5500 hektár cukorrépa területtel. Az első évben 30%-os hektáronkénti termésnövekedést értek el az országos átlaghoz képest, így egyre több gazdaság szerette volna csatlakozni a termelési rendszerhez. 1974-ben közel 200-ra nőtt a KITE tagszövetkezeteinek száma. Mivel a termelésnövekedés a későbbiekben is folytatódott, így az eredetileg öt évre kapott devizahitelt négy év alatt visszafizették. A nádudvari példa a mezőgazdasági modernizáció egyik meghatározó sajátosságára mutat rá. Magyarországon az új termelési eljárások kimunkálását és elterjesztését, általában az innovációs központ szerepkört nem egy állami főhatóság monopolizálta, hanem ez a tevékenység az állami gazdaságokhoz és néhány innovatív, tőkeerős tsz-hez kötődött, amelyek aztán rendszergazdaként horizontálisan terjesztették ki a modernizációs kapacitásuk hatósugarát. Ez a tényező még inkább felértékelődött, amikor a reformellenes erők támadásba lendültek a 70-es években. A tsz-ek a reformpárti és a reformot ellenző erők politikai küzdelmének célkeresztjébe kerültek. Ismeretes, hogy ez a konfliktus, a moszkvai nyomásnak is köszönhetően, az agrárlobbi vezetőinek (Fehér Lajos, Dimény Imre) és fő szövetségeseinek (Nyers Rezső, Fock Jenő) menesztésével ért véget. Szabó István is Romsics Ignáccal folytatott beszélgetései során többször utalt arra, hogy mindez mennyire rontotta a lobbi pozícióit. Ugyanakkor hozzátette azt is, hogy a modernizáció
