Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Varga Zsuzsanna: Szabó István életútja Nádudvartól Nádudvarig. Szerk.: Romsics Ignác. Osiris Kiadó, 2012. 208 o. [ismertetés] I/260
„...Apró elvtárs nagy helyesléssel nyilatkozott azokról a lépésekről, amelyeket a szovjet delegáció tett a legfelső szintű tanácskozás megnyitásán Párizsban. Apró elvtárs elmondta, hogy véleménye szerint a tanácskozás ilyen kimenetele (értsd: annak meghiúsulása - EE) sokkal eredményesebb a béke ügye számára, mint a vég nélküli deklarációk a tanácskozás folyamán (értsd: ha egyáltalán lezajlott volna - EE) és az újságírók által többé-kevésbé okosan megírt cikkek a tanácskozás befejezése után (értsd: miket írtak volna, ha az mégis lezajlik - EE).Jelenleg, Apró elvtárs szavai szerint, az egész világ számára világos egy dolog, hogy a szocialista tábor katonai tekintetben erősebb a kapitalistánál, és hogy az idő a szocializmusnak dolgozik. Apró elvtárs ezeket a tényezőket sokkal hatalmasabb eszköznek tekinti a háború szítóinak megfékezésére.” Hagyjuk nyitva azt a kérdést, hogy a magyar politikus tényleges gondolkodását mennyiben tükrözték-e szavak, de egy bizonyos: azok aligha adják vissza a reálfolyamatokat. És ugyanezt kell elmondanunk azokról a szavairól is, amelyekkel a magyar társadalom véleményét fogalmazza meg: „a magyar nép a maga általános tömegében nyugodtan fogadta a csúcstalálkozónak az amerikaiak hibájából történt meghiúsulásáról szóló hírt.” A téma lezárásában bukkan fel reális elem: „...az országban nem tapasztalható nagymértékben az élelmiszereknek a lakosság által történő intenzív felvásárlása, és többé-kevésbé kedvező a helyzet a takarékbetétekkel is.” Dobi István az Elnöki Tanács elnökeként is őrizhetett még egy s mást hajdan volt paraszti életének világából. Nem cifrázta az ügyet semmivel, egyszerűen csupán azt tudakolta: „hogyan lőtték le az amerikai hírszerző repülőgépet első lövésre.”(254.) A korabeli magyar szellemi, kulturális életet irányító Szirmai István Apró Antaltól eltérően „árnyaltabban” látta a magyar társadalom reakcióját. Szerinte „az ipari dolgozók túlnyomó többsége és a dolgozó parasztság helyeselte a szovjet kormányfő, Ny. Sz. Hruscsov elvtárs határozott fellépését az Amerikai Egyesült Államok agresszív tetteivel szemben. Az értelmiség körében a legfelső szintű konferenciának az imperialisták által néhány napra történt félbeszakítása (sic!) zavarodottságot, néhol pánikot váltott ki.”(88. sz. 256.) Az elmondottak a kötet tartalmát, gazdagságát remélhetőleg érzékeltetik, ám messze nem merítik ki. Fentebb arról írtunk, hogy mily nehéz lesz a kutatónak a dolga, ha ebben a letűnt világban jól akar tájékozódni. Most mégis azzal zárjuk sorainkat, hogy — mutatis mutandis — ebből a múltból (kicserélődtek bár az előjelek, merőben más lett az ország szövetségi rendszere) ma és a jövőben is van még bőven mit leküzdenünk. Mindez pedig bizony a történész nézőpontjának szerves része kell legyen. Különben történelem helyett csak egy történetet ír. Olyat, amellyel sikert ugyan arathat, valójában azonban még karcolni sem képes a múlt valóságát. Pritz Pál SZABÓ ISTVÁN ÉLETÚTJA NÁDUDVARTÓL NÁDUDVARIG Szerkesztette: Romsics Ignác Osiris Kiadó, 2012 208 o. Romsics Ignác szeret kirándulni. Ez az állítás — egy recenzió nyitó mondataként — első pillantásra meghökkentőnek tűnhet. A jelen esetben természetesen arra utal, hogy publikációi alapján elmondható, kutatóként időről-időre szívesen mozdul ki a politika- és eszmetörténet világából, s tesz kirándulásokat például a magyar agrármúlt irányába. Ezt az érdeklődését az utóbbi években immáron két könyv is bizonyítja, s ezek ráadásul össze is függnek egymással. 2009 őszén jelent meg Romsics Ignác szerkesztésében a „Csonka Mihály élete és világképe” című könyv, amelyben egy 1875 és 1964 között élt, 70 holdas kiskunhalasi tanyásgazda önéletrajzi feljegyzéseiből, néprajzi megfigyeléseiből állított össze válogatást. Ez a munka a birtokos parasztság tradicionális életformájába, gondolkodásába enged bepillantást. 2012-ben ismét szerkesztőként jegyzett egy kötetet: „Szabó István életútja Nádudvartól Nádudvarig”. Két főhőséről így vall Romsics Ignác: „Csonka Mihállyal sohasem találkoztam, életregényét tőlem függetlenül papírra vetett írásai alapján állítottam össze több mint húsz évvel a halála után. Szabó Istvánt az 1970-es és 1980-as években többször láttam a tévében, ám személyesen csak 2008-ban ismertük meg egymást. Ezt követő alkalmi beszélgetéseink során többször felmerült, hogy érdemes lenne nem mindennapi életpályáját valamilyen formában rögzíteni, s ezzel megőrizni az utókor számára. Ezt fő-260 TÖRTÉNETI IRODALOM
