Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Pritz Pál: Szovjet diplomáciai jelentések Magyarországról a Hruscsov-korszakban. A köt. összeáll., a bev. tanulm. és a jegyz. írta: Baráth Magdolna. Napvilág Kiadó, Budapest, 2012. 494 o. [ismertetés] I/256
tartozások és a kisajátított magyar vagyonért fizetendő kárpótlás együttesen jelentősen rontotta a korábbi magyar aktívaegyenleget és ezáltal a magyar fél tárgyalási pozícióit is. A megegyezés érdekében a kormány a kisemberek Jugoszlávia által történő kártalanításáról is lemondott; az ekkor megígért kisebb ház- és földbirtokok visszaadására még tíz év múlva sem került sor. A magyar vagyonok kisajátítása kapcsán A. Sajti Enikő is utalást tesz további kutatási lehetőségekre. Úgy vélem, a sorozat kötetei is arra utalnak, hogy a vártnál jóval több levéltári forrás maradt fenn a második Jugoszlávia létrejöttét övező megtorlásokról és általában a titói rendszer kiépülésének első szakaszáról. Mindez lehetővé teszi a korszak alaposabb és árnyaltabb megismerését és további alapkutatásokra ösztönözheti a témával foglalkozó történészeket. Örvendetes továbbá, hogy a fenti négy kötetben közölt friss kutatási eredményeikkel a szerzők nemcsak a magyar, hanem a szerb olvasóhoz is szólnak. Jelzi ezt a kötetek kétnyelvűsége. A sorozat 3. kötetét kivéve mindegyik munka magyar és szerb nyelven íródott, Forró Lajos és Molnár Tibor közösen írt munkáját pedig szerb nyelvű rezümé egészíti ki. A zentai városparancsnokság iratait teljesen, a 3. kötetben publikált dokumentumok közül a legfontosabbakat szerb eredetiben (az eredeti iratok szkennelt változatában) is olvashatjuk. A köteteket a szerzők minden esetben szakszerű, precíz lábjegyzetekkel látták el, a kötetek végén névmutató található (sajnálatos módon ez Molnár Tibor 2011-es forrásközléséből hiányzik, megnehezítve így a közölt forrásokban szereplő személyek visszakereshetőségét), a további olvasmányokhoz pedig az ajánlott irodalomjegyzékek szolgálhatnak hasznos kiindulópontul. 256 TÖRTÉNETI IRODALOM Vukman Péter SZOVJET DIPLOMÁCIAI JELENTÉSEK MAGYARORSZÁGRÓL A HRUSCSOV-KORSZAKBAN A kötetet összeállította, a bevezető tanulmányt ás a jegyzeteket írta Baráth Magdolna Napvilág Kiadó, Budapest, 2012. 494 o. Újabb terjedelmes okmánypublikációval gyarapodott hazánk szovjet időszakának a kutatók és a korszak iránt mélyebben érdeklődők számára elérhető forrásbázisa. Ez alkalommal is Baráth Magdolna jóvoltából, akinek már eddig is számos lényeges forrásközlést, s főleg a magyar-szovjet kapcsolatok témakörében mozgó sok-sok, ismereteinket gazdagító részfeldolgozást köszönhetünk. Gyakorlott, fáradhatatlanul szorgalmas kutató munkájáról van szó, akinek keze alól ez alkalommal is gazdagon jegyzetelt, értő bevezetővel ellátott munka került az olvasó elé. A cím és a tartalom között összhang uralkodik. A kötetben 219 olyan forrás található, amelyeket Baráth Magdolna orosz levéltárakban tárt fel, s amelyek 90%-ban a budapesti szovjet nagykövetek, a maradék mintegy 10%-ban a misszió más diplomatái magyar vezetőkkel folytatott beszélgetéseit tartalmazzák. Döntően az Orosz Föderáció Külügyminisztériuma levéltárának anyagából válogatott, de kutatott természetesen más forráscsoportokban, illetve más orosz archívumokban is. Mindezek mellett magától értetődően hasznosította a témába vágó (jelentős részben szintén maga által búvárolt) magyar anyagokat is. Ezeket részben a kötet élére illesztett bevezetőjének tartalmasabbá tételére, részben a közölt szovjet források szükséges, adatgazdag jegyzeteléséhez hasznosította. Jó néhány olyan szovjet és magyar forrás van ezek között, melyeknek (részben vagy akár egészükben) helyük lett volna a kezünkben lévő kötetben. Terjedelmi korlát esetén akár a kiválasztott diplomáciai jelentések némelyikének részben vagy egészben történő elhagyása árán. Gondolunk például arra a Moszkvából érkezett utasításra, amelynek értelmében Gromov nagykövetnek „ megfelelő alkalommal” Kádár János tudomására kellett hoznia: Moszkva véleménye szerint az a szándék, hogy Erdei Ferenc vezető szerepet kapjon a Magyar-Szovjet Társaságban, az bizony „nem fogja elősegíteni” a Társaság „munkájának fejlesztését.”(27.) Megjegyzésünknek az az alapja, hogy (amint azt a kötet bevezetője is rögzíti) a sztálini korszakhoz képest a hruscsovi időszakban a Szovjetunió és szövetségesei közötti kapcsolatok jelentősen, az utóbbiak számára kedvezően megváltoztak: a diktátumok, utasítások helyébe Moszkvában a partnerségre igyekeztek a hangsúlyt helyezni. Ennek megfelelően a szovjet nagykövetségek számára kifejezetten tilalmazták a fogadó ország belügyeibe történő beavatkozást. Az 1956 utáni új helyzet nem csekély mértékben elbizonytalanította a szovjet diplomatákat. 1957. május 25-én
