Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Vukman Péter: Négy könyv a Vajdaság történetéből. Arhivski Izvori Titove Jugoslavije 1-4. [ismertetés] I/251
röskereszt), a gazdasági szervek és pénzintézetek és egyes különgyűjtemények iratai között is értékes adatokat találhatunk. A Magyar-Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság magyar tagozata támogatásával eddig megvalósult, vajdasági levéltárakban végzett kutatási eredményekről Molnár Tibor A zentai városparancsnokság válogatott iratai 1944-1945 címmel 2011-ben és Forró Lajos történésszel közösen Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében címmel 2013 tavaszán megjelent helytörténeti, forrásfeltáró munkáikban számolnak be. A 2011-ben megjelent forrásközlésében Molnár Tibor a Bánát, Bácska és Baranya területén bevezetett katonai közigazgatás alsó fokú szervének működéséből közöl válogatott iratokat. Mint ahogyan az a bevezető tanulmányból is kiderül, a városparancsnokság a Bácska és Baranya Katonai Körzet öt térségparancsnoksága közül a Szabadkai Katonai Térségparancsnokságnak alárendelten működött, illetékessége a Zentai járás egészére (Zenta, Magyarkanizsa, Horgos, Martonos, Ada és Mohol) kiterjedt. Működése időben a katonai közigazgatás (1944. október 20-a és 1945. február 15-e) időszakára terjedt ki. Ennek megfelelően a 80 levéltári forrást mintegy keretbe foglalja Ivó Rukavina vezérőrnagy, a Bánát, Bácska és Baranya Katonai Közigazgatás parancsnokának 1944. október 25-ei 1. számú napi parancsa a katonai közigazgatás megszervezéséről (1. dokumentum) és a zentai városparancsnokság 1945. február 11-én kelt, a katonai közigazgatás megszüntetéséről a városparancsnokság alá tartozó katonai állomásokat tájékoztató leirata (79. dokumentum). A forrásközlést a Zentán 1944. november 9-én „likvidált”, azaz bírósági ítélet nélkül kivégzett személyek 65 nevet tartalmazó listája zárja. A városparancsnokság határozatait és levelezését olvasva megismerhetjük a parancsnokság szerteágazó (katonai, közigazgatási, gazdasági, közlekedési és közművelődési) tevékenységét és bepillantást nyerhetünk az új hatalom közigazgatási és katonai szerveinek kiépülésébe. A felettes és az alárendelt szervekkel folytatott levelezés révén a forrásközlés a partizánok hatalmi és működési mechanizmusába is betekintést enged. A parancsnokság iratanyagára a zentai Történelmi Levéltárban 1952-ben bukkantak, az iratokat 1961-ben és 1993-ban rendezték, de megtartották az iratok eredeti sorrendjét. A dokumentumok közlése során láthatóan ezt Molnár is megőrizte, a recenzens azonban úgy véli, szerencsésebb lett volna egy-egy feladatkör köré csoportosítani a forrásokat. A városparancsnokság közölt iratai közül ugyanis számos dokumentum foglalkozik a rendfenntartás szempontjából legfontosabb kezdeti intézkedésekkel (a kijárási tilalom bevezetésével, az utazási korlátozások elrendelésével, az esti kivilágítás tilalmával és a sötétítés elrendelésével vagy éppen a fegyverek begyűjtésével), a tanügyi kérdésekkel (az oktatott tantárgyak, az anyanyelvi oktatás, az iskolai évkezdés problémái, a zentai tanárok gyűlése; a vonatkozó dokumentumok közül az első a 16., az utolsó a 65. számon található), a szovjet katonák fosztogatásával, a dobrovoljácok visszatérése nyomán jelentkező problémákkal (52., 58. és 63. dokumentumok), a magyarellenes intézkedésekkel (vagyonösszeírások, internálás, munkaszolgálat, likvidálások), hogy csak néhányat említsek a számos lehetséges szervezési elvből. A forrásokat olvasva folyamatában ragadhatjuk meg azt is, hogy miként módosult a hatalomnak a magyar kisebbséggel szembeni álláspontja (22., 26., 40., 42. és 48. számú dokumentumok). A szakmailag precíz forrásközlést (Molnár a dokumentumok után megadja az iratok pontos levéltári jelzetét és rövid megjegyzésben utal azok külső, formai megjelenésére és az iraton található egyéb jelzésekre (pecsét, iktatópecsét, aláírások) az olvasás során minimálisan megnehezíti a három pont zárójel nélküli használata. Molnár ezzel az írásjellel azt kívánja érzékeltetni, hogy az eredeti iratban itt új oldal kezdődik, ennek ismerete nélkül azonban csak az eredeti szerb nyelvű iratokkal összevetve válik egyértelművé, hogy nem szövegkihagyásról van szó. Szintén helytörténeti és az 1944-es magyarellenes megtorlásokra vonatkozó mélyfúrásokat Molnár Tibor Forró Lajos történésszel közösen is végzett. Magyarkanizsa község és a hozzá tartozó Horgos, Martonos, Adorján, Oromhegyes és Tóthfalu települések vonatkozásában elért eredményeikről a Tragikus emberi sorsok 1944-ből a partizániratok tükrében címmel megjelent munkájukban számolnak be. A szerzők Forró korábban, az oral history módszerével készített interjúinak eredményeit (Jelöletlen tömegsírok Magyarkanizsán, Martonoson és Adorjánon. Szeged, 1995.; a bővített kiadás: Uo. 2007.) levéltári forrásokkal összevetve vetik kritikai vizsgálódás alá. A kötet ennek megfelelően a kutatás alapjául szolgáló levéltári források keletkezéstörténetének, jelentőségének bemutatásával kezdődik, majd ábécérendben 16 áldozaton keresztül ismerhetjük meg az impériumváltást kísérő megtorlásokat. A szerzők célja az volt, hogy az egyes emberi sorsokon keresztül az 1941-1944 közti események is elbeszélhetőek, bemutathatóak legyenek. A kiválasztásnál ezért bevallottan törekedtek arra, hogy egy-egy település meghatározó személyisége-TÖRTÉNETI IRODALOM 253