Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Honvári János: Bálint József: Magyarország nemzeti vagyonvesztése 1941-1947. Agroinform Kiadó, Budapest, é. n. 472 o. [ismertetés] I/243
244 TÖRTÉNETI IRODALOM levéltári dokumentumokat, amelyek a közvetlen hadi kiadásokról és a frontokon megsemmisült hadieszközökről, az ország német megszállása után rendszeressé vált angolszász légierő okozta bombakárokról, a háború végén nyugatra hurcolt magyar gépekről, berendezésekről, közlekedési eszközökről, lábon kihajtott állatokról, szekereken és más szállítóeszközökön elrabolt élelmiszerekről szólnak. Külön fejezet foglalkozik a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzjegynyomda külföldre hurcolt, majd 1946. augusztus elején visszaadott arany- és devizatartalékaival, értékeivel, a mezőgazdaság, az ipar, a szénbányászt, a közlekedés vagyonvesztésével. Iratok sokasága bizonyítja, hogy a háborúban lerombolt, kifosztott ország számára milyen elképesztő terhet jelentett az eleinte egy millió főt is meghaladó megszálló szovjet hadsereg ellátása. Végül a kötet a háború végén Nyugatra, elsősorban Németország amerikai megszállási zónájába illetve Ausztriába hurcolt magyar javak felkutatásával, illetve visszaadásával, az ún. restitúcióval foglalkozik. Talán néhány dokumentumot megérdemelt volna az a tény, hogy a háborúban lerombolt, dezorganizált gazdaság helyreállításához, a gazdaság körforgásának beindításához, valamint a leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportok fiziológiai létének a megmentéséhez — a vagyonvesztés mértékéhez képest talán elenyésző mértékű, de az adott helyzetben mégis létfontosságú — külföldi segítség is érkezett az országba. Magyarország az ENSZ Újjáépítési és Segélyszervezetétől (UNRRA) 1946 nyarától 1947 tavaszáig 4 millió 534 ezer 700 dollár segélyt kapott élelmiszer, ruha, gyógyszer, kötszer, tápszer stb. formájában. Speciális jóléti szolgálatot látott el az Amerikai Zsidó Szociális Alap, a JOINT (American Joint Distribution Committee, AJDC), amely ruhát, gyógyszert osztott, konyhákat üzemeltetett és élelmiszert adományozott hit- és sortársainak. De segített a Vöröskereszt, a Magyarok Világszövetsége, az Egyetemes Egyháztanács, az Actio Catholica, a református egyház, az American Hungarian Relief, az ír Vöröskereszt, a British Save the Children, a Schweizerische Comite für die Hilfe an die Bevölkerung Unganrs és néhány magánszemély is. Magyarország — néhány kisebb volumenű és rövid lejáratú kereskedelmi hitelen túl — mintegy 16 millió dollár érékben vásárolhatott az amerikai inváziós hadsereg Európába hagyott felszerelési tárgyaiból. A 25 éves lejáratú, kedvező kamatozású kölcsön feléből félezer gőzmozdonyt vásárolt az ország, amelynek a jelentőségét a vasúti közlekedés újjászervezésében nem lehet túlbecsülni. A kötetben közölt dokumentumok túlnyomó többségét a Politikatörténeti Intézet Levéltárában és a Hadtörténelmi Levéltárban őrzik. A szerző jelentős számú iratot közöl a Magyar Kommunista Párt Állampolitikai Osztályának állagából. Ugyan az MKP a háború végén még messze volt a mindenható állampárti szerepkörtől, de az 1945. november 4-ei országgyűlési választások után megalakult kisgazdapárti vezetésű kormányokban a kommunisták választási eredményeikhez képest jóval nagyobb mértékű befolyáshoz jutottak. Irataik tehát alapvető és eddig kellőképpen még nem hasznosított forrás, amelynek a feltárása, közzététele fontos hozzájárulás a háború utáni magyar gazdaság történetének a megismeréséhez. Helyet kapott a kötetben a Szociáldemokrata Párt néhány korabeli dokumentuma is. Az ország háborús kiadásaival és a magyar honvédség katonai vagyonvesztésével kapcsolatos iratok zöme a Hadtörténelmi Levéltárából származik. A magyar gazdaságot ért háborús károk összegzésével a kormány a Pénzügyminisztériumot bízta meg. A PM béketárgyalási anyaga a vizsgált témának az egyik legfontosabb forrása, így az itt található dokumentumok joggal kaptak bő teret a dokumentumkötetben. Az 1945 után keletkezett levéltári iratok gyűjtése az 1970-es évektől az egykor önálló intézményként működött Új Magyar Központi Levéltár feladata lett. Az ÚMKL 1975-ben indította el a „Források a magyar népi demokrácia történetéhez” című sorozatát, amelynek 1989-ig kilenc tematikus kötete jelent meg. A szerző az újjáépítésre, a mezőgazdaságra, a szénbányászatra és a közlekedésre vonatkozó kötetekből emelt be számos dokumentumot könyvébe. Az újraközlést az indokolja, hogy az ÚMKL nem túl nagy számban megjelent kiadványai ma már nehezen elérhetőek. A levéltári dokumentumok mellett helyet kapott a kötetben néhány izgalmas, eddig még nem publikált, magángyűjteményekben őrzött fotó, igazolás, levelezés, korabeli pénz, naplórészlet, rendelet. A szerző koránál és életútjánál, társadalmi státuszánál fogva szemtanúja, majd részese és részben alakítója lett a II. világháború utáni magyar történelemnek. A kötetben megjelentetett saját és kortársi visszaemlékezések természetesen vitathatók, de mondandójuk mindenképpen kiegészíti, néhol pontosítja a dokumentumok száraz tényközléseit. A recenzens szívesen olvasott volna néhány dokumentumot az ún. nyugati jóvátételről is, mivel itt a nagyhatalmak nemzetközi egyezményben szentesített több milliárd Ft-os vagyonkivonási kísérletéről volt szó. A fegyverszüneti egyezmény a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának megítélt 300 millió dollár jóvátétel fizetésen túl arra kötelezte Magyarországot,
