Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Vonyó József: Gyurgyák János: Magyar fajvédők. Eszmetörténeti tanulmány. Osiris, Budapest, 2012. 272 o. [ismertetés] I/235
TÖRTÉNETI IRODALOM Gyurgyák János MAGYAR FAJVÉDŐK Eszmetörténeti tanulmány Osiris, Budapest, 2012. 272 o. Gyurgyák János egy trilógia utolsó kötetét adta az olvasók kezébe. Új könyve minden bizonnyal hasonlóan eltérő, sőt, esetenként egymással is feleselő reakciókat vált ki, mint előző két nagyszabású munkája (A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet. Osiris, Budapest, 2001, Ezzé lett magyar hazátok. A magyar nemzeteszme és nacionalizmus története. Osiris, Budapest, 2007). Könyvei azonban nem okai, hanem tárgyai e vitáknak. Az okok mélyebben, a magyar társadalom, s benne a magyar szellemi élet hosszú időre visszanyúló megosztottságában keresendők. Abban a megosztottságban, melynek kialakulásában, fennmaradásában, sőt kiéleződésében — számos, még korábbra datálható tényező mellett — kiváltképp nagy szerepe volt a 20. század sokak által és sokat emlegetett rendszerváltásainak, illetve rendszerváltási kísérleteinek. Ezek során a társadalom különböző csoportjai aláztak meg, korlátoztak jogaikban, üldöztek el az országból, fosztottak meg vagyonuktól, sőt életüktől — politikai, társadalmi, felekezeti, etnikai/”faji” stb. okokra hivatkozva — másokat, hogy aztán a következő fordulat nyomán ők szenvedjenek el hasonló sérelmeket az általuk sértettektől. Az ilyen akciók különösen mély lelki sebeket ejtettek azokban, akik személyes tevékenységükkel nem szolgáltak rá semmiféle retorzióra, „bűnük” csak az volt, hogy olyan csoportok tagjai voltak, melyek egyes elemei valóban követtek el bűnöket másokkal szemben. Vagy még erről sem volt szó, csupán bűnbakká tették őket, ezzel kreálva ürügyet a retorzió alkalmazására - hatalmi, politikai érdekek érvényesítése érdekében. Az egymást erősítve megújuló/újjáéledő konfliktusok indulatokat váltottak ki, az okokról kialakított — úgyszintén konfrontálódó — értelmezések, értékelések sztereotípiákká lettek, mi több: dogmákká merevedtek. Mindez azt is megakadályozta, hogy a vitatott kérdésekről, azok okairól higgadt, elemző, a dolgok lényegét megragadó diskurzus alakuljon ki. Olyan párbeszéd, melyben egymás véleményét meghallgatva és átgondolva, ezek hatására a saját álláspontot is kritikusan újragondolva (nem feltétlenül megváltoztatva azt) vesznek részt az eltérő véleményt képviselő felek. Olyan párbeszéd, melyben magalapozott és adatolt érvek ütköznek egymással, nem indulatos, sommás, mi több, dehonesztáló (szándékú) és megbélyegző minősítések. Azaz: álviták helyett valódi viták. Ennek következménye, hogy mind a mai napig kibeszéletlen, megemésztetlen problémák sora terheli a magyar közgondolkodást. Mert a helyett, hogy tartalmas eszmecserékkel közelítené(n)k az eltérő álláspontokat — kölcsönösen elismerve a másik jogát saját (más) vélemény formálására —, egyes politikai, társadalmi (és értelmiségi) csoportokra inkább jellemző az, hogy a közeledést csak úgy tudják elfogadni, ha a velük vitatkozók az ő nézeteikkel azonosulnak - minden vita és ellenvetés nélkül. A társadalom, az értelmiség jelentős részére jellemző jelenségek a történész társadalmat sem kerülték el. Annak tagjai között is találhatók olyanok, akik — a fenti jelenségek egyike-másika hatására — indulatosan reagálnak a sajátjuktól eltérő történeti értékelésekre. Megbélyegeznek - vita helyett. Akkor is, ha valaki kísérletet tesz arra, hogy egy történeti/társadalmi/kulturális jelenséget vagy személyt megkísérel árnyaltabban elemezni, sokoldalúan bemutatni, s ezzel az ilyen-olyan elfogultságok miatt árnyalatlan képet a valósághoz közelíteni. Ebben a miliőben vizsgálta meg a magyar történelem három — egymáshoz szorosan kapcsolódó — neuralgikus problémáját Gyurgyák János. A fajvédők nézeteinek áttekintésével olyan csoportot vett górcső alá, melynek tagjai maguk is voltak sérelmek okozói és sérelmeket elszenvedők. Olyan személyeket, akiket manapság egyszerre kezelnek egyik oldalról a kritikát nélkülöző, vagy erősen visszafogott kritikával illetett (fel)magasztalással — a jogosnak hirdetett rehabilitáció jegyében; illetve ítélnek meg és el — változatlan merevséggel, az alaposabb megismerés és a (nem elfogadás értelmében vette) megértés szándéka nélkül.
