Századok – 2014
FIGYELŐ - Ungváry Krisztián: Üllő és simogatás között. Válasz Krausz Tamásnak I/229
FIGYELŐ 231 (6) Kifejezetten humorosnak tartom, amikor Krausz velem folytatott polémiájában állítólagos állításaim cáfolására olyan dokumentumokat idéz, amelyek valójában tőlem származnak, mert ez is mutatja, hogy valójában fogalma sincsen arról, amiről ír. Azt hogy a „partizán” kifejezés használatát pszichológiai okokból megtiltották, magyarul először 2004-ben publikáltam. Krausz válaszában úgy ír erről, mintha feltalálta volna a spanyolviaszt, sőt még nagy bölcsen azt is megemlíti, hogy „a magyar katonai vezetés” is kiadott egy ilyen utasítást. Ennek kapcsán viszont egy olyan kiállításra hivatkozik4, amelynek szakmai kurátora én voltam. (7) Hajói értem, Krausz szerint én a sztálinizmus kapcsán „reflektor-módszert” alkalmazok, mert csak a sztálinizmus néhány apróbb bűncselekménye foglalkoztat. Nyilván az ő narratívája az, hogy „voltak hibák”, de azért a rendszer alapvetően progresszív módon működött. Ennek illusztrálására és hiteltelenítésemre azt írja, hogy a sztálingrádi harcok alatt összesen nem 13.500, hanem csak 300 szovjet katona ellen született „ítélet” - a lábjegyzetben viszont már 662 agyonlőtt vöröskatonáról ír. Jochen Hellbeck könyvében, amire ennek kapcsán hivatkozik, ráadásul nem ez szerepel, hanem az, hogy a sztálingrádi csatának csak egy időszakában és csak halálra és csak az NKVD által5 ítéltek el 287 személyt.6 Ráadásul az sem egyértelmű, hogy ez az összes résztvevő alakulatra, vagy csak a 62. hadseregre vonatkozik7 - a sztálingrádi hadműveletben viszont összesen tizenöt különböző szovjet hadsereg vett részt. Magyarán: a Krausz által lobogtatott adat biztos, hogy valótlan arra nézve hogy a sztálingrádi hadművelet teljes időszaka alatt hány személy esett a szovjet belső terror áldozatául. (8) Sokkal súlyosabb gond azonban az, hogy Krausz minden jel szerint saját forrásaira sem kíváncsi igazán. Szerinte a sztálingrádi fronton a párttagok számának rohamos emelkedése is a kommunisták tekintélyét és integratív erejét bizonyítja. Ha azonban tényleg figyelmesen olvasta volna Hellbeck könyvét, vagy ha csak visszaemlékezne arra az időszakra, amikor az MSZMP tagság Magyarországon is tömeges volt, akkor tudhatná, hogy az egyéneknek számtalan okuk lehetett arra, hogy belépjenek a pártba, és ezek közül a rendszerrel történő elvi ideológiai összeforrás korántsem állt első helyen. Mondhatok azonban más példát is. Nemrégiben került kezembe egy korabeli személyes és titkos napló8, amelynek szerzője akkurátusán megörökítette azokat a szovjet leányzókat, akikkel a mögöttes területen csókolódznia sikerült (minden esetben erőszak nélkül). Ha Krausz logikáját követném, akkor ebből a 4 http://mandarchiv.hu/cikk/1546/Kiallitasra_termosz_kaveval_es_szendvicsekkel 5 Valójában ilyen agyonlövéseket három szervezet is végzett: az NKVD, a hadsereg különleges bíróságai és a fronton maguk a katonai parancsnokok illetve politikai tisztek. 6 http://www.amazon.de/Die-Stalingrad-Protokolle-Sowjetische-Augenzeugen-berichten-ebook/ dp/B008259470#reader_B008259470 7 Amelyről Krausz azt állítja, hogy szeptember 13-15. között 27 katona agyonlövését jelentette - ha elvileg ezt a számot felszoroznánk a csatában részt vevő 15 hadsereggel, és az eltelt közel 170 nappal, akkor 68.850 agyonlőtt katonát kapnánk. Ez nyilván sokkal több mint a valós szám, mivel a csata intenzitása nem volt egyenletes, és az utolsó két hónapban biztos, hogy sokkal kevesebb ilyen eset fordult elő. Az a gyanú azonban, hogy a szovjet terrornak a sztálingrádi csata során legalább egy hadosztálynyi saját katona esett áldozatul, semmiképp sem alaptalan. 8 Selmeczi István: Becsülettel élünk és halunk. Lantai Vince zászlós naplója. Tata 2013 szerző kiadása.
