Századok – 2014
FIGYELŐ - Krausz Tamás: Hogyan írná át Ungváry Krisztián a nagy honvédő háború történetét? I/201
224 FIGYELŐ nyikov által aláírt, a Legfelső Főparancsnokság Főhadiszállásának 0428. számú parancsa természetesen nem tartalmazza a civil lakosság elpusztítását. A dokumentum első pontjában elrendeli, hogy „az ellenség hátországában az első vonaltól 40-60 kilométer mélységben és 20-30 kilométerre jobbra és balra az utaktól le kell rombolni és teljesen fel kell gyújtani az összes lakott települést a német hadtestek hátában...”68 Azonban az eredeti dokumentum 3. pontjában az Ungváry által idézett vagy pontosabban említett követelésnek éppen az ellenkezője áll, amit a parancs eredeti példányának szövegébe Sztálin saját kezűleg írt bele: „Csapataink kényszerű visszavonulásakor egyik vagy másik részen magukkal kell vigyék a szovjet lakosságot (Kiemelés - KT) és feltétlenül meg kell semmisítsék a lakott településeket, hogy az ellenség azokat ne használhassa.”69 Nyilvánvaló, hogy az ilyen típusú hamisítások természetesen nem véletlenül jönnek létre, és ezt Ungvárynak is pontosan tudnia kell, hiszen nem először téved el a szovjet történelem girbe-gurba útjain való barangolása során. Sokat segítene magának a recenzens, ha kötetünket figyelmesen és elfogulatlanul olvasná. Ennek hiányában — bármily meglepő — egyszerűen összekeveri a kötetben szereplő dokumentumok típusait és eredetét. Úgy fogja fel, mintha kizárólag RAB-dokumentumok szerepelnének a kötetben. Nem érzékeli, hogy a könyv legalább fele a titkosszolgálati levéltárból való. A RAB dokumentumok és az NKVD/MVD és NKGB/MGB dokumentumok szétszálazásának igazán nem bonyolult feladatával sem birkózott meg. Ráadásul a recenzens nem veszi észre vagy nem akarja észrevenni, hogy a 629 oldalas könyv nem foglalhatta magába még azokat a német és magyar dokumentumokat is, amelyeket ő sem publikált és senki nem dolgozott fel még megközelítő teljességgel sem az elmúlt két-három évtized alatt, noha kétségtelenül a recenzens jutott legtovább. Viszont éppen ezért látnia kell, hogy a RAB dokumentumokon és a titkosszolgálati levéltár dokumentumain kívül nincsen más dokumentumcsoport, amely a népirtás egészére kiterjedő módszeres adatfelvételen alapulna. Ungváry végső soron egy összeesküvés-elmélethez jut, amely mögött Sztálin vagy Zsdanov rendező keze munkál, ezért nem realizálja, nem értette meg, hogy a RAB adatai, dokumentumai nem feleltek meg Sztálin és a szovjet vezetőség igényeinek, mint a bírált előszóban megjegyeztük: 1945 őszén zárolták azokat. Ungváry folyamatosan elutasítja a végre megnyílt szovjet levéltári forrásokat, logikája szerint akár be is zárhatnák az orosz levéltárakat... Ne fordítsunk mi is hátat a dokumentumoknak! Végre kutathatók! Most meg az a baj? Források és adatok Ungváry Krisztián a szovjet emberveszteségek számainak labirintusában is eltéved. Ennek három oka van. 1. Közvetlenül össze nem hasonlítható adatokat tesz egymás mellé, melyek különböző típusú és különböző módszerrel készült dokumentumokból, feldolgozásokból erednek. 2. Nem veszi figyelembe, hogy a számok is, akárcsak a szavak történeti produktumok, történetileg vál68 Ruszszkij arhiv...1997, 120. 69 Uo. 121.
