Századok – 2014
FIGYELŐ - Krausz Tamás: Hogyan írná át Ungváry Krisztián a nagy honvédő háború történetét? I/201
220 FIGYELŐ német katonáknak korlátozás nélkül bármilyen eszköz alkalmazását lehetővé tette, beleértve az asszonyok és gyerekek likvidálását is! Ebben a parancsban már kategorikusan kijelentették, hogy egy német sem vonható felelősségre a „bandák és cinkosaik” ellen tanúsított viselkedésért.59 Szomorú dolog, hogy Ungváry, a Wehrmacht történetében járatos kutató mindezeket a tényeket koncepciója kialakításakor — noha ismeri a dokumentumokat — egyszerűen figyelmen kívül hagyta. A német hadvezetés a náci hatalom megszilárdítása érdekében igyekezett a partizánmozgalom helyi ellenfeleit, akik egy vagy más okból a nácik szolgálatába szegődtek, felhasználni a partizánok és a „partizángyanúsak” (zsidók, szabotőrök stb.) elfogásában és likvidálásában. A háborúnak ez a kevéssé kutatott „rétege” olyan polgárháborús jellegzetességeket mutat, amely részben a korábbi szovjetellenes mozgalmak némelyikének „örökségét” vitte tovább, másfelől a német hatóságok az árulók, a hóhérfeladatokat is ellátó „policájok”, besúgók, a dezártáló, átálló tisztek, tábornok támogatására számíthattak, mint például Kaminszkijra vagy Vlaszov tábornokra. Ungváry nagy erőket mozgósított, hogy adatokkal és érvekkel szolgáljon és előtérbe állítsa a kollaboráció (a kollaboránsok - az eszmei elkötelezettek, a könnyebb túlélés, politikai és szociális sérelmek által motivált együttműködők stb..) és az árulás jelenségeit, hogy a partizánmozgalom, a hazafiak, az antifasiszta szabadságharcosok „legitim” ellenfeleiként mutassa be ezeket a náci hatóságok által korrumpált, erkölcsileg megrontott társadalmi csoportokat. Mivel a kritikus világos fogalmakkal nem ragadja meg a jelenséget, a szűkös terjedelmi keretek következtében csak egy megjegyzésre korlátozódom e tárgyban, ugyanis mindkét jelenség többsíkú, többrétegű. Azonban sem fogalmilag, sem tartalmilag nem maszatolhatók el a határok a két alapvető oldal között. A szélsőséges historiográfiában az árulók és kollaboránsok — a szokásos etnonacionalista misztifikációkat követve — gyakran „harmadik erővé” stilizálódnak a náci Németország és a Szovjetunió között.60 így lesznek azután hősök a Banderákból vagy a lett SS-alakulatokból. E tekintetben nagymester a lengyel-német „revizionista” történész, a recenzens egyik hivatkozási alapja: Bogdan Musial, aki a szovjet partizánok által elkövetett bűncselekményekre hivatkozva erkölcsi és politikai tekintetben még a partizánok és a partizánvadászok közötti határokat is elmossa.61 Ungvárynak a partizánmozgalom kiirtásának „hadijogszerűségére” vonatkozó egész koncepciója a fenti vizsgálódások tükrében minden hitelességét elveszítette. Természetesen nemcsak a jogi érvelése bukott el, hanem a történeti érvelése is, amely 59 Prestupnie celi - prestupnie sredstva... 1968., C. 132-133. A közölt dokumentum levéltári jelzete: GA RF GA, F. 7445. Op. 2. D. 96. LL. 86-87. 60 E témakörben lásd például: „Szoversilosz. Prisli nyemci!” Igyejnij kollaboracionyizm v SZSZSZR v period Velikoj Otyecsesztvennoj Vojni. Moszkva, 2012. És lásd: Sz. Bíró Zoltán gondolatgazdag ismertetését a könyvről. Sajtó alatt a Világtörténetnél. Lásd még V. Sz. Hrisztoforou: Kollaboracionyiszti otgyelno vzjatogo Lokotszkogo okruga//65 let velikoj Pobedi. V 6 t. Moszkva, 2010. T. 4. Drugoe lico vojni. 181-213. 61 Lásd: Bogdan Musial: Sowjetische Partisanen 1941-1944. Mythos und Wirklichkeit. Paderborn, 2009.; Uö.: Sowjetische Partisanen in Weissrussland. Innenansichten aus dem Gebiet Baranovici. Eine Dokumentation. Herausgegeben von Bogdan Musial. München, 2004.
