Századok – 2014
FIGYELŐ - Krausz Tamás: Hogyan írná át Ungváry Krisztián a nagy honvédő háború történetét? I/201
FIGYELŐ 221 egész egyszerűen arra épül, hogy felcseréli az okot az okozattal: a valóságban ugyanis nem a partizánok az okai a totális háborúnak és a vérengzéseknek, a háborús bűncselekményeknek, hanem maguk a megszállók, a totális, a népirtó háborút kezdeményező államok és fegyveres erők. A problémát egy vita során Szili Sándor kolléga fogalmazta meg találóan, amikor a partizánok elleni harc és a civilekkel szembeni leszámolások közötti összefüggésre lényegbe vágóan rámutatott: „A magyar partizánvadászok óvták saját életüket, és harci feladataik teljesítése helyett szívesebben választották a védtelen civil lakosság lemészárlását mintsem annak kockázatát, hogy fegyveres csoportok után kutatva az erdőben maguk is áldozatul essenek. Elszámolni a hadvezetés felé a „megfélemlítés” végrehajtásával is lehetett...”62 A tábornoki perek A tábornoki perek, különösen az Álgya-Pap Zoltán és társai perének eddig ismeretlen dokumentumait különféle vitákban, cikkekben számos hadtörténész is igyekszik diszkreditálni. Részben érthető, hiszen ezek a dokumentumok a horthysta hadsereg mai heroizálásának erkölcsi és szakmai hitelességét kétségtelenül aláássák. Másfelől azonban elgondolkodtató, hogy a recenzensünk által jól ismert németországi kultúrkörben ezeket a peranyagokat a történész szakma nagyon komoly és hiteles dokumentumoknak tekinti, a német állam saját pénzén publikálja, míg Magyarországon a magyar háborús bűnös tábornokok pereit hovatovább koncepciós perekként igyekeznek beállítani. Ungváry Krisztián úgy fogalmazott, hogy „gyanút” keltett, miszerint a fő vádlott, Algya- Pap Zoltán altábornagy a csernyigovi perben elismerte a népirtás tényét és az abban játszott szerepét, és „Horthy fasiszta politikájáról” beszélt, ami egy magyar tábornok szájából nem hangzik sem őszintének, sem hitelesnek, a vád képviselőjének nyelvezetében fogant. Ám ebben a tényben egy koncepciós vagy hamis per dokumentumát látni — jóhiszeműen fogalmazva — súlyos félreértés és szakmai baklövés. Ungváry nem teszi fel a kérdést: miért éppen Álgya-Pap Zoltán (és részben Zachár) beszél ezen a nyelven? Más tábornokok és tisztek, miért nem követik ezt a beszédmódot, ha már koncepciós perről vagy annak gyanújáról van szó? Álgya-Pap Zoltán magatartását lehet persze különféle módon megítélni. A prezentista, előítéletes gondolkodásmód alapján nehéz elképzelni, hogy Álgya-Pap bűnbánatot gyakorolt, hogy a tábornok valóban „megtért”. Stomm Marcel tábornok — akit minden hadtörténész ismer — viszont igen csalódott, kiábrándult tanúságtétele másképpen értelmezi a dolgot: nem tagadja, hogy Álgya-Pap önszántából döntött úgy, hogy „átáll a szovjetek oldalára”.63 Vagyis Stomm tudta, hogy itt bűncselekmények száz- és százezrei dokumentálódtak, tehát nem volt szük62 Szili Sándor közlése a kötet vitáján. ELTE BTK Ruszisztika Központ - a Magyar-orosz történész vegyesbizottság magyar tagozata, 2013. április 11. 63 Vö. Gróf Stomm Marcel altábornagy: Emlékiratok. Sajtó alá rendezte: Gallyas Ferenc. Magyar Hírlap könyvek, 1990. 148-149. o. Lásd: a tábornoki dokumentumokkal kapcsolatos érvek részletesebb kifejtését Varga Évával jegyzett írásunkban a Történelmi Szemle 2. számában 334-336.
