Századok – 2014
FIGYELŐ - Krausz Tamás: Hogyan írná át Ungváry Krisztián a nagy honvédő háború történetét? I/201
212 FIGYELŐ népirtás kontextusát, hanem — megfordítva — a népirtás az a merőben új kontextus, amely ennek az — immár nem a jogos ellenfél {enemy) legyőzéséért, hanem a minden emberi vonásától megfosztott abszolút ellenség, az ősellenség, ősgonosz (foe) megsemmisítéséért, kiirtásáért folyó — háborúnak az igazi kontextusát adja. Nemcsak azt jelenti ez, hogy ebben a háborúban — nemcsak a gyakorlatban, de a parancsokban is kinyilvánított módon — megszűnt a modern európai hadijog összes megkülönböztetése, jogi elválasztása (így például háború és béke, fegyveres katona és fegyvertelen civil, ellenség és bűnöző, harcoló katona és hadifogoly, háborús és békés terület megkülönböztetése), hanem azt jelenti, hogy katonai értelemben bárhol zajlott is maga a háború, még a tisztán katonai teljesítmények, a hadászati manőverek sikerei is közvetlenül a náci „bűnöző állam” népirtási világtervének megvalósulását mozdították elő.”34 Ebbe a kontextusba illeszkedik tehát a magyar megszálló csapatok egész tevékenysége 1941 és 1945 között. Természetesen a német fegyveres erők és a magyar honvédség között — ellentétben Ungváry állításával — nyilvánvalóan teszek különbséget. A Wehrmacht és az SS — ellentétben a magyar honvédséggel — eleve népirtó szándékkal és a népirtás céljával támadta meg a Szovjetuniót. A magyar vezérkari főnökség (vezérkari főnök: Szombathelyi Ferenc) 10-es számú füzete, direktíva a náci népirtás alapvető rasszista célkitűzéseit, a zsidók kiirtását és az összes „partizángyanús” egyén legyilkolását, beleértve a gyermeket és a nőket is, valamint a túszszedést, a polgári lakosság tömeges kivégzését elrettentés céljából stb. csak 1942 áprilisában fogalmazta meg.35 Ungváry azonban a 10-es számú füzetből — ismeretlen ok miatt — mindezt egyszerűen elhallgatta. A magyarok tehát a németektől eltérően nem a népirtás céljával érkeztek szovjet földre, de miképpen Horthy vezetésével beléptek a népirtó háborúba a nácik oldalán a Wehrmacht és az SS alárendeltségében, úgy egyúttal elkerülhetetlenül belesodródtak magába a népirtásba is. Mindezt dokumentumaink napnál világosabban bizonyítják. A hadifoglyok A hadifogolykérdést sem a tényeknek megfelelően világítja meg Ungváry Krisztián. A recenzens e témakörön belül is Sztálint folytonosan Hitler szerepében akarja láttatni, Hitler vagy más hitlerista vezető mundérjába akarja öltöztetni, ami nála nem újkeletű.36 A recenzens megközelítésében is érződik az a 34 Szilágyi Ákos: Hideg évek. A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Elet és Irodalom. 2013. március 22. 13. 35 Lásd: A folyó háború tapasztalatainak ismertetése. Partizánharcok... i.m. 36 A magyar honvédség háborús történetéről szóló említett könyvében - minden dokumentáció nélkül - Sztálint egyenesen az egyik fő náci tábornok „szövetségesének” nevezi: „A világnézeti háború fokozásáért Reichenau mindent elkövetett, és ebben Sztálinban a legjobb szövetségesére talált. 1941. december 20-án napiparancsban ismertette a magyar megszállókkal is azt a parancsot, amelyben Sztálin szerint: „minden orosz földön lévő németet meg kell ölni, ezzel kihirdette a teljes megsemmisítő háborút.” Ungváry, 2004. 52. o. Természetesen Sztálin ezt sohasem mondta, ha csak el nem hisszük - mint Ungváry -, hogy egy ilyen hétpróbás tömeggyilkos, mint Reichenau pontos forrásnak tekinthető a történész számára. Arról az abszurdumról pedig beszélgetni sem érdemes, hogy Ungváry „világnézeti háborúnak” tekinti a német-szovjet háborút.
