Századok – 2014
FIGYELŐ - Krausz Tamás: Hogyan írná át Ungváry Krisztián a nagy honvédő háború történetét? I/201
FIGYELŐ 213 „hagyomány”, amiről D. Sztratijevszkij, német történész ír: Németországban a háborút követően évtizedekig a társadalmi emlékezetben a „szovjet hadifogoly” egyáltalán nem szerepelt vagy ha mégis, úgy, hogy az „ő katonájuk”, a német hadifogoly szinonimájaként bukkant fel. A szovjet hadifoglyokat „megfosztották a kényszermunkás státuszától” és ez a helyzet gyakorlatilag máig nem változott.37 (A túlélők még kompenzációt sem kaptak.) A náci hadvezetőség mindig is konspirative kezelte a hadifogoly kérdést, hiszen tudták, a népirtás végrehajtása a hadifoglyok körében mind faji, mind politikai okok miatt „elkerülhetetlen”. A komisszár-parancs vizsgálatakor már érintettük ezt a problémát. De arra érdemes még utalni itt, hogy a Wehrmachtban — az 1941. július 17-i, 8-as számú különleges parancs (Reinhard Heydrich, SS Gruppenführer írta alá) után — az 1941. október 30-i 14-es számú operatív parancs elrendelte: mindazokat a szovjet állampolgárokat, akik valamely hátországi katonai körzetben áttelepítő vagy hadifogoly-koncentrációs táborban vannak „tisztogatásnak kell alávetni” és „az összes parancsot végrehajtó operatív csoportok tevékenységét titokban kell tartani... és a legkisebb veszély esetén a 8-as számú és a 14-es számú operatív parancsokat meg kell semmisíteni”. Mellékesen szertefoszlik az a legenda is, hogy a Wehrmacht tábornokai — nem szólva a katonákról — nem vettek részt a tömeggyilkosságok, a holokauszt, általában a népirtás végrehajtásában.38 Ungváry — a náci parancsok konkrét tartalmával ellentétben — a náci propagandából indul ki,39 miszerint a hadifoglyokkal (és a partizánokkal) való „rossz bánásmód” oka az, hogy a szovjetek nem írták alá a genfi konvenciót, és ez számára mindent megmagyaráz: ha aláírták volna, mindez a szörnyűség nem következett volna be. Ungváry nem gondolkodott el kellő mélységben annak a ténynek a jelentőségén, hogy a nácik vajon mi okból konspirálták el a hadifoglyok körében végzett „tisztogatásokat”. A kolléga egyszerűen nincsen tisztában azokkal az alapvető tényekkel, amelyek e tekintetben perdöntők vagy megint nem képes ezen alapvető tényeket mérlegelni, egymással összefüggésbe hozni úgy, ahogyan azok eredetileg összefüggtek a náci, illetve a szovjet politikai és katonai gyakorlatban. Még Oroszországban is gyakran „félreértik”, félremagyarázzák a genfi konvenció és a szovjet hadifoglyok sorsának összefüggését. Pontos és népszerű áttekintést nyújtott legutóbb minderről a moszkvai Szkepszisz című internetes folyóirat szerzője.40 A komolyan vehető történeti szakirodalom a releváns dokumentumok fényében egyértelműen kimutatta: a náci vezetők találták ki saját maguk és a náci hadvezetés igazolására, hogy mivel Sztálin nem írta alá az 37 Dmitrij Sztratijevszkij: A szovjet hadifogoly alakja a német társadalmi emlékezetben és Németország historiográfiájában. Társadalmi és politikai szempontok. In: Háború és nemzeti önismeret: 70 éve támadta meg a náci Németország a Szovjetuniót. Ruszisztikai Könyvek XXXII. Budapest, 2011. 165., 171-172. o. 38 Krisztián Strreit: Onyi nam ne tovariscsi... 2009. 11-12., 91-92. Vö.: Shneer Aron: Plen. id. m. 39 Szinte ugyanaz az érvelése, mint Szabó Péteré a Történelmi Szemle 2013. 2. számában (307-323.) Lásd erről Varga Éva Máriával erre válaszul írt cikkünket: Egy könyvrecenzió - tizenkét csúsztatás. Történelmi Szemle, 2013. 2. sz. 325-340. 40 Mihail Tyagur: Szovetszkie vojennoplennie i Zsenyevszkaja konvencija. Zapozdavsee, no neohogyimoe vozrazsenie Kirillu Alekszandrovu. http://scepsis.net/bbrary/id_3447.html (Letöltés: 2013. június 15.)
