Századok – 2014
FIGYELŐ - Krausz Tamás: Hogyan írná át Ungváry Krisztián a nagy honvédő háború történetét? I/201
210 FIGYELŐ lóságban mintegy kétszer ennyi zsidó nemzetiségű szovjet állampolgárt mészároltak le a nácik és szövetségeseik.29 De hát a zsidók szerepének tárgyszerű megvilágítása nem illeszkedik Ungvárynak a két harcoló fél azonosításáról alkotott konstrukciójába. Míg a Wehrmacht és az SS legyilkolta a zsidókat, a Vörös Hadseregben tíz- és tízezrével harcoltak, méghozzá halált megvető bátorsággal - állítsák őket a front bármely pontjára. A szovjet hadifoglyok között sok tízezer szovjet zsidó nemzetiségű hadifogoly volt, akiknek óriási többségét legyilkolták. (Gyakorlatilag csak azok maradtak életben, akikről nem derült ki a nemzetiségük.) A zsidó vöröskatonák pontosan tudták, mi vár rájuk a fogságban, hiszen a háború első napjától éppen elégszer hallhatták a német propaganda tébolyult szavait „a zsidó-kommunista uralom fenntartóinak kiirtásáról, likvidálásáról” és nem is szólva a tetteikről. Erről természetesen tudomásuk volt a Vörös Hadsereg katonáinak és parancsnokainak is, akik már a háború elejétől nagyobb bizalommal kezdtek lenni a zsidó katonák iránt, ami a harcban elmélyült irántuk.30 Ungváry nem tulajdonít annak sem jelentőséget, hogy a zsidó vöröskatonák döntő többsége — nem véletlenül — az antifasiszta harc oltárán áldozta fel életét, amely „küldetés”, mint tudjuk, magában foglalta Európa egészének felszabadítását is. E katonák — ugyancsak a mi recenzensünk elképzeléseivel ellentétben — minden szenvedésük dacára különbséget tudtak tenni a sztálini és a hitleri diktatúra között... Evidensnek tűnő dolgok ezek, ám a revizionista történetírás képtelen az ilyesfajta „finom” különbségeket megérteni és értelmezni. Ungváry Krisztián ugyancsak a reflektor-módszer segítségével a népirtás „képéből” úgyszólván kiretusálja a magyar megszálló csapatokat, de e módszernek megfelelően nem retusálta ki a románokat, letteket és ukránokat, csak éppen a magyarokat. Ezekben az érvelésekben a népirtás egész problematikája kikerül a náci Németország és szövetségesei által folytatott háború összefüggés-rendszeréből, nem kapcsolódik össze a háború jellegével és céljaival, mint legfelső síkkal, hanem „trükkösen”, pusztán a „partizánháború” részeként értékelődik, mintha az valami légüres térben zajlott volna. Pedig Ungváry még valamikor tudta, hogy a magyarok nem vívtak a németektől független háborút: „... a magyar megszálló erők a németekkel azonos körülményeknek voltak kitéve, a lakosság és a hadifoglyok dolgában azonos parancsoknak, illetve kényszereknek engedelmeskedtek.. ,”31 Most melyik Ungvárynak higgyünk? Mert a kötetünkkel polemizáló mai Ungváry így vélekedik: „Azokon a területeken, ahol harci cselekmények egyáltalán nem folytak, a magyar megszállók tömeggyilkosságokat nem követtek el, leszámítva a holokausztban történt — többnyire passzív — részvételüket.”32 Ahány szó, megint annyi hamisság. Eddigi ismereteink alapján a Szovjetunió 19 területén (ez a közigazgatási egység a magyar megyéhez hasonló, csak sokkal nagyobb területet foglal magában) történtek magyarok által elkövetett tömeggyilkosságok, sok száz, talán ezernél is több te29 Vö. Sztatyisztyicseszkie dannie// Unyicstozsenie jevrejev SZSZSZR... 1991. 30 Vö. Sner Aron: Plen. id. ra. 31 Ungváry Krisztián: A magyar honvédség... 44., 46. 32 Ungváry K.: A magyar megszálló csapatok... id. c. Századok, 2013. 6. sz...
