Századok – 2014
FIGYELŐ - Krausz Tamás: Hogyan írná át Ungváry Krisztián a nagy honvédő háború történetét? I/201
FIGYELŐ 209 zünk. Csak a zsidók koponyáiból áll kevés rendelkezésünkre. A háború Keleten lehetőséget nyújt számunkra, hogy ezt a hiányt felszámoljuk. Ami a zsidó-bolsevista komisszárokat illeti, azok a hanyatló emberiség határtalanul visszataszító vonásaival bírnak, így lehetőségünk lesz arra, hogy koponyáikkal rendelkezvén konkrét tudományos dokumentumot kapjunk.”25 Még ha a Wehrmacht tábornoki karának egy része gátolta is a komisszár-parancs végrehajtását, nem ez volt az általános hozzáállás, hanem éppen az ellenkezője. A valóságban az alsó egységeknél következetesen végrehajtották a népirtó parancsokat, ami természetesen a német Véderő-Főparancsnokság (OKW) és a Szárazföldi Erők Főparancsnokságának utasításai nélkül nem történhetett volna meg. Az egész rasszista népirtás vezényléséből és megvalósításából a Wehrmacht főparancsnokságát és tábornokait „kimosni” nem lehet. E problematikát, e szerecsenmosdatást — Ungváry Krisztiántól eltérően — az objektiven elemző német történészek munkái rég óta megvilágítják. Elegendő itt és most a heidelbergi egyetem neves történészprofesszora, Christian Streit alapművére utalni.26 A német kolléga adatait Ungváry is előszeretettel használja, idézi, ám a számsorokat a szövegkörnyezetükből kiragadja, Streit kiváló következtetéseit és tudományosan megalapozott koncepcióját elhallgatja szélsőséges elgondolások kedvéért, amelyek konkrét kritikájára a maga helyén még visszatérek. Világos, hogy a magyar megszálló csapatok tevékenységének német irányítása (beleértve természetesen mindenekelőtt a Wehrmachtot és az SS-t!) eleve meghatározta e csapatok működésének alapvető irányát. Mint Ungváry Krisztián maga is helyesen hangsúlyozta ezt tíz évvel korábbi könyvében: „A Wehrmacht és a Magyar Királyi honvédség vezetése azonban nemcsak tudott a tömegkivégzésekről, hanem koordinálniuk is kellett azok lebonyolítását. A katonai közigazgatás kezdettől fogva részt vett a zsidóüldözés megszervezésében, elsősorban azzal, hogy bevezette a zsidók számára a megkülönböztető jelzést és megszervezte a gettókat valamint a kényszermunkát. Ebben a magyar csapatok, a magyar megszálló hatóságok is részt vettek.”27 „Elsősorban”, de tegyük hozzá mindjárt, mint korábban aláhúztam már, „másodsorban” aktívan részt vettek a holokauszt folyamatának végső fázisában, a zsidók tömeges legyilkolásában is. Ungváry maga is hivatkozott ezekre a fejleményekre és az „állítólagos népirtás” tényeire a magyar honvédség történetével foglalkozó, többször említett könyvében. Egy helyütt így fogalmazott: „A keleti fronton származás vagy partizántevékenység és annak gyanúja miatt milliós nagyságrendben végeztek ki civileket.”28 Noha Ungváry ott csak 1,3 millió zsidó legyilkolásáról tud, a va25 Sner Aron: Plen. id. m. 26 Christian Streit: Keine Kameraden. Die Wehrmacht und die sowjetische Kriegsgefangenen 1941-1945. Bonn 1997. A Németországban először 1978-ban megjelent munka 1997. évi kiadása orosz nyelven teljes teljedelemben 2009-ben látott napvilágot: Kristian Strait. „Oni he tovarisi” Vermacht i sovetskie boennoplennie v 1941-1945 gg. Per. s nem I Diakonova, predisz i red. I Hactenko M. Ano Russkoe istoriceskoe obsesztvo NP ID «Russkaja panorama», 2009. - 480. (Seria «Ves mip»). 27 Ungváry K.: A magyar honvédség... 110. 28 Ungváry K.: A magyar honvédség... 106.
