Századok – 2014
FIGYELŐ - Krausz Tamás: Hogyan írná át Ungváry Krisztián a nagy honvédő háború történetét? I/201
208 FIGYELŐ amelyek a Wehrmacht szigorú náci ellenőrzésére utalnak.22 A komisszár-parancs a kivégzések konkrét végrehajtását a Wehrmacht és az SS közös egyeztetésére bízta. A május 13-i Keitel-parancs, amely büntetlenséget irányzott elő a szovjet civilek elleni katonai bűncselekmények esetében (!), különösen kitágította a Wehrmachtnak a holokausztban és általában a népirtásban játszott szerepét. Amikor a komisszár-parancs antikommunista és komisszárellenes cikkelyeit olvassuk, elkerülhetetlenül gondolnunk kell arra is, hogy a náci propagandában és számos parancsban, direktívában a „zsidó-kommunista”, „zsidó-komisszár” azonosítások oly erőteljesek voltak, hogy a katonák maguk is azonos fogalmakként kezelték a zsidókat és a kommunistákat, a zsidókat és a szovjethatalom képviselőit. (Ez természetesen vonatkozik a magyar katonákra is különösen 1942 tavasza, a vezérkar ún. 10-es számú füzetének kiadása után.23) Az antiszemita és oroszellenes népirtás tehát összefolyt az antikommunista tömeggyilkosságok rendszerével, nem voltak elválasztó határok. Mindezt a Biztonsági Szolgálat 1941. július 2-i — Heydrich által aláírt — direktívája „szintetizálta”. A parancsot a szovjet területeken állomásozó SS és a rendőrség parancsnokainak címezték. A direktíva 4. szakasza, amely a Kivégzések címet viselte, pontosan meghatározta a megsemmisítendő ellenséget. A kivégzendők felsorolása megmutatja a népirtás igazi arcát: „... a Komintern munkatársai és az összes hivatásos kommunista államférfi; felső- és középszintű munkatársak a pártban és az alsószintű aktív munkatársak a Központi Bizottságban, a területi és kerületi bizottságok népbiztosai. Zsidók - párttagok és állami szolgálatban állók, és más radikális elemek (diverzánsok, szabotőrök, propagandisták, orvlövészek, gyilkosok, uszítok stb.)”.24 így lesz a népirtás gyakorlata teljessé és általánossá, amelyet Ungváry valamely ok miatt nézeteimre utalva „állítólagos genocídiumnak” nevez. Az izraeli történész említett tanulmányában egy hihetetlennek tetsző dokumentummal érzékeltette a komisszár-parancs valódi „sugallatát” (és a többi említett paranccsal való összefüggését), ideológiai jelentőségét. A komisszár-parancs a maga „eredetiségével” —jelezve a parancs mélyen rasszista üzenetét — később megihlette professzor Hirtet, SS Sturmbahnführert, aki 1942. február 9-én e parancs alapján egyenesen Himmler SS Reichsführerhez fordult egy még ma is döbbenetét keltő javaslattal: „...A zsidó-bolsevista komisszárok koponyáinak a strasbourgi Birodalmi Egyetemre való tudományos célú szállítmányozását illetően: az összes faj és nép koponyáinak széles kollekciójával rendelke22 A hírhedt május 13-i, 4. számú rendelkezés a civilek elleni katonai bűncselekmények büntethetőségéről, amelyet Keitel írt alá, oly mértékig átideologizált volt, hogy a parancs igazolásaként Keitel egy kifejezetten ideológiai pontot is benne hagyott, miszerint figyelembe kell venni: Németország 1918 vereségét követően „a német nép szenvedései és a nemzeti-szocializmus elleni harc, amely megszámlálhatatlan véres áldozatot követelt - a bolsevik hatás következményei voltak”. Presztupnie celi - presztupnie szredsztva. Dokumenti ob okkupaccioonoj politike fasisztszkoj Germanii na territorii SZSZSZR. (1941-1944.). 2-oje izd. izdanie. Politizdat, Moszkva, 1968. 32. 23 A folyó háború tapasztalatainak ismertetése. Partizánharcok. 10. számú füzet. Honvéd Vezérkar főnöke 4. osztály. Attila-nyomda, Bp., 1942. 24 Sztatyisztyicseszkie dannie // Unyicstozsenie jevrejev SZSZSZR v gödi nyemeckoj okkupacii (1941-1944). Szbomyik dokumentov i matyerialov. /Ichak Arad - Jeruszalim, Jad Vasem, 1991. 40.
