Századok – 2014
FIGYELŐ - Karsai László: A végső döntésképtelenség I/183
FIGYELŐ 191 probléma ún. maradéktalan megoldására.”19 Jaross hozzáfűzte, hogy ezzel kapcsolatban Sztójay Kaltenbrunnerre hivatkozott. Jarossnak igaza volt, amikor azt mondta: „Tehát adva volt egy bizonyos irány és tökéletesen mellékes volt, hogy X vagy Y volt-e a miniszter, az adott szituációban, mikor német megszállás tényével kellett számolnunk, általában láttuk, hogy mik a német igények a zsidókérdésben, úgyhogy személyeken végtelenül kevés múlt.”20 Valóban, egyes kormánytagokon kevés múlott, miután Horthy engedélyezte a zsidókérdés „német minta szerinti” megoldását. Csak Horthy adhatott és adott is engedélyt, szabad kezet a Sztójay-kormánynak a zsidókérdés „német minta szerinti” rendezésére. Endre tudta is Horthy döntésének okát. Mint erről népbírósági tárgyalásán beszámolt: a kormányzó úgy vélte és ezt közölte is vele április 17-én, amikor audiencián fogadta, hogy „addig a német nyomás és megszállás nem szűnik meg, míg az e téren támasztott kívánságoknak eleget nem teszünk és nekem azt az utasítást adta, hogy amilyen gyorsan lehet, segítsünk ezt a németeknek végrehajtani, illetőleg ne gördítsünk akadályt ennek végrehajtása elé.”21 Endre tehát világos utasítást, parancsot kapott Horthytól, majd egy héttel az április 22-i szentkúti állítólagosán mindent eldöntő baráti összejövetel előtt. A szerzőpáros kétszer is ismerteti, mit mondott a népbíróság előtt Endre az 1944. április 17-i kormányzói audiencián elhangzottakról. Szerintük a kormányzói kihallgatáson Endre tájékoztatta Horthyt a küszöbönálló deportálásokról. (247-248.) Kérdéses, hogyan tud Endre küszöbönálló deportálásokról tájékoztatást adni, ha még nem is tudja magáról, hogy április 22-én miről fog dönteni Szentkúton? A szerzőpáros pár oldallal korábban, amikor ugyanerről a kormányzói kihallgatásról írt, még pontosan közölte, hogy ott mi történt. Horthy világos, egyértelmű utasítást adott Endrének: engedelmeskedjenek a németeknek, segítsék a magyarországi zsidók deportálását megszervezni. (179-180.) Az illetékesek egyébként a német megszállás utáni napokban már pontosan tudták, hogy a magyarországi zsidók deportálása eldöntött kérdés. Czigány József csendőr ezredes, a csendőrség Központi Nyomozó Osztályának parancsnoka később úgy emlékezett, hogy közvetlenül a német bevonulás utáni napokban egyik embere Bakynál vacsorázott, és ott „Baky említette, hogy rövidesen sor fog kerülni a zsidók összeszedésére, gettózására, majd Németországba vitelére.” Ugyanezt jelentette Kudar Lajos csendőr alezredes, az Államvédelmi Központ parancsnok helyettese is, akinek Endrénél volt egy bizalmi embere.22 Czigány József vizsgálati anyagát a szerzők nem idézik, viszont megpróbálják Baky László szerepét a magyarországi zsidók deportálásában teljesen lényegtelennek, jelentéktelennek beállítani. Edmund Veesenmayer ezt másként tudta, látta. 1944. július 26-án a Szálasi-féle Hungarista Napló szerint kijelentette: 19 Uo. 136. 20 Uo. 138. 21 Uo. Endre László kihallgatása, 1945. december 17., 50. 22 Czigány József gyanúsított kihallgatása a PRO-n, 1947. április 18. Budapest Főváros Levéltára (BFL), B 18.167/1949., 62. Ezúton is köszönöm Molnár Juditnak, hogy a m. kir. csendőrség holokausztban játszott szerepével kapcsolatos kutatási eredményeinek egy részét velem nagylelkűen megosztotta.
