Századok – 2014
FIGYELŐ - Karsai László: A végső döntésképtelenség I/183
184 FIGYELŐ megkísérelték összefoglalni az etnikai tisztogatások, a népirtások történetét (11-33.)- AHitler végső döntése címet viselő fejezet a német döntéshozatali mechanizmussal foglalkozik. A III. fejezetben ismét, a szerzőktől szokatlanul sok történelmi tévedéssel teli összefoglalót próbálnak adni az etnikai tisztogatások Kárpát-medencei 19-20. századi történetéről.2 Ha már tárgyalják a 17-19. századi gyarmatosítás történetét, meg kellett volna említeni a fehér faj felsőbbrendűségét igazolni próbáló ideológiákat is. (19.) A népi németek zöme a második világháború végéig Hitler őszinte, lelkes híve volt, a 1945 után kitelepítésüket széles polgári, paraszti és munkástömegek is helyeselték, a deportáltak ingóságait, vagyonát széthordták, ingatlanjaikat elfoglalták. Nem csak elűzték a Volksdeutsch-okát, ők milliószámra menekültek már 1944-1945-ben Nyugat felé a Vörös Hadsereg elől. (20. és 25.) Tekintsük csak elütésnek, figyelmetlenségnek, hogy Katyn helyett Katinyt írtak, vagy azt, hogy másutt „fajtörvények”-et olvashatunk „fajvédelmi”, vagy „faji”-törvények helyett. (23. és 63.) Nem igaz, hogy az eutanázia-programot a nácik csak az egyházi tiltakozás hatására állították le, országos felháborodás volt kibontakozóban, von Galen münsteri püspök és társai széles tömegek aggodalmainak, félelmeinek adtak hangot. (27.) 1941 tavaszán Jugoszlávia nem „szétesett”, hanem a Wehrmacht szétverte, a nácik felbomlasztották. (28.) Csehországot nem 1938-ban, hanem 1939-ben kebelezte be Németország. Még pontosabban: 1939 márciusában elszakították Szlovákiát a Münchenben 1938 őszén már megcsonkított Csehszlovákiától, és a maradék területen megalakították a Cseh-Morva Protektorátust. (29.) Németországban éppen a gazdag zsidókat nem fosztották meg mindenüktől, ők vagyonuk egy részét kivihették magukkal az országból, német árucikkek formájában. Ha értékesítették, ezzel enyhítették a Németországot sújtó bojkottot és vagyonuk töredékéhez készpénzben hozzájutottak.3 1938 márciusától már nincs Ausztria, csak Ostmark tartomány. (29.) Az 1939-ben Németországhoz csatolt lengyel terület neve nem Wartheland, hanem Warthegau volt. (30.) Meg kellett volna írniuk, hogy önkéntes, tehát még a német csapatok és főleg az SS Einsatzgruppék megérkezése előtt pogromokra csak Litvániában került sor Kelet-Európábán. „A döntéshozatali mechanizmus” c. alfejezet az egyébként is lábjegyzetekben bántóan szűkölködő könyv felesleges része. Témáját Christopher Browning és kollégái már hosszú évekkel ezelőtt részletesen feldolgozták. (48-52.)4 A III. fejezet 4. alfejezete „Birodalmi illúziók, faji téveszmék” történelmi tévedéssel kezdődik. Antiszemita apályról írnak itt, amelynek helyébe szerintük Magyarországon egy másik, új célcsoport lépett, a cigányok. (99.) Ha majd egyszer átlapozzák például a két világháború közötti, majd a második világháború alatti kormánypárti és szélsőjobboldali napilapokat, nagyítóval is 2 Érthetetlen módon csak a könyvük főszövegében szereplő személy- és földrajzi neveket jelölték oldalszámokkal a mutatóban, a jegyzetekben lévőket nem. 3 A Havara-egyezményről lásd: http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/judaica/ejud_0002 _0008_0_08075.html (letöltés időpontja: 2013. november 30.) 4 Lásd például: Browning, Christopher: The Origins of the Final Solution. The Evolution of Nazi Jewish Policy, September 1939-March 1942. University of Nebraska Press, 2004. A döntéshozatali folyamatról lásd: Browning, Christopher: The decision-making process. In: Stone, Dan ed.: The Historiography of the Holocaust. Basingstoke, Palgrave, 2004. 173-196.
