Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sipos Balázs: Modern amerikai lány, új nő és magyar asszony a Horthy-korszakban. Egy nőtörténeti szempontú médiatörténeti vizsgálat I/3
12 SIPOS BALAZS A női jogok kiterjesztésének következő, és sokáig utolsó jelentősebb állomása Friedrich István választójogi rendelete volt, amely a nőknek biztosította az általános, titkos és egyenlő választójogot. A politika tömegesedése és ennek részeként a nők mobilizálása ezzel véget is ért, pontosabban a trend megfordult és elindult egy úgynevezett demobilizálási hullám: az 1920. januári országgyűlési választásokon már csak 1,6 millió férfi és 1,4 millió nő választhatott, mert a többieket (400, illetve 300 ezer férfit és nőt) már nem vettek fel a választói névjegyzékébe. A következő választások idejére, 1922-re újabb ötszázezer nő veszítette el választójogát, az új választójogi rendelet miatt.32 Ugyancsak a nők demobilizálását szolgálta az úgynevezett numerus clausus törvény (az 1920. évi XXV törvény), amely egyrészt előírta a zsidó hallgatók arányának csökkentését, másrészt az egyetemekre bízta, hogy fölvesznek-e nőket - ők pedig a korábbiaknál kevésbé kívántak így tenni.33 Mindehhez még azt kell hozzátenni, hogy a feminista mozgalom — mivel bírálói úgymond nemzetközi eredetét és bűnös forradalmi szerepét hangsúlyozták — háttérbe szorult, vezetői jórészt emigráltak. Az új női aktivitások és az új női típusok, ezek az új lehetőségek, szerepminták azonban olyanok életét is átalakították, illetve céljait is meghatározták ekkorra, akik nem szimpatizáltak az úgynevezett progresszív irányzatokkal, mozgalmakkal, vagy nem foglalkoztak politikával. Ok az 1920-as években is folyamatosan kaptak muníciót: a külföldi populáris regények fordításai is népszerűsítették például a dolgozó nő típusát (ilyen volt a „Ne várjatok vacsorára!” a svéd Alice Lyttkenstől), és tanácsadó könyvek is tárgyalták a családon belüli nemi viszonyokat. Utóbbira példa a kor ismert német esszéistája, Hermann Keyserling szerkesztésében megjelent „Könyv a házasságról”, amely többek között a házasság válságának kérdését is tárgyalta. Erről a kérdésről a két világháború között nagyon sokat írtak Magyarországon is, de elsősorban a „nagy háború” hatásával, ezzel összefüggésben az erkölcs megrendülésével, olykor a válást lehetővé tevő törvény létezésével magyarázták.34 A Keyserling-könyv egyik szerzője, Marta Karlweis ezzel szemben azt írta, hogy a házasság akkor és azért lesz problémás, amikor a nő nem akar „kiskorúsági viszonyban” maradni, amire válaszul a férfi „ösztönszerűen” megtagadja a „nőtől az egyénülési jogot”, vagy a „világosságra törekvő” nő mellett bizonytalan lesz és felteszi a kérdést: „Ki kezeskedik [...] azért, hogy átalakulva is hű marad” hozzá a nő?35 (Ennek kapcsán eszünkbe juthat Ibsen „Nórá”-ja, a feminista mozgalom egyik kulcsdarabja mint irodalmi ábrázolás és közvetített minta, illetve eszünkbe juthatnak Bohuniczky Szefi memoárjának az írónő házasságon belüli „felnőtté válásáról” beszámoló részei, amelyek egy konkrét század eleji példáról tudósítanak.) Az új nő feltűnése, valamint ennek a szerepnek a választása, azaz az újféle nőtípusok megjelenése tehát általánosabb, mint a progresszív feminizmus, és 32 Simándi I.: Küzdelem i. m. 150., 157. 33 Fenyves Katalin: When Sexism Meets Racism: the 1920 Numerus Clausus Law in Hungary. E-Journal of the American Hungarian Educators Association 4. (2011.) http://ahea.net/e-journal/ volume-5-2011/2, 2013. május 12. 34 Szél Tivadar: A budapesti házasságok. Bp. 1935. 296. 35 Marta Karlweis: A házasság és az átalakult nő. In: Könyv a házasságról. A házasság értelmezése kiváló kortársak felfogása szerint. Szerk. Hermann Keyserling. Bp. 1927. 179., 180., 181.
