Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sipos Balázs: Modern amerikai lány, új nő és magyar asszony a Horthy-korszakban. Egy nőtörténeti szempontú médiatörténeti vizsgálat I/3
AMERIKAI LÁNY, ÚJ NŐ ÉS MAGYAR ASSZONY A HORTHY-KORBAN 13 általános európai jelenség. Általános európai jelenségnek azonban nem csak a dolgozó, politizáló és tanuló nők számának a növekedése tekinthető, hanem az is, hogy a világháborút követően a dolgozni és tanulni vágyó nőket megpróbálták visszaterelni a családba és a hagyományos női szerepekhez (ez az úgynevezett kulturális demobilizáció), és az új női identitás szerint élő nők ellenálltak ennek a törekvésnek. Allison Scardino Beizer monográfiájából kiderül például, hogy egy pontig Olaszországban is hasonló változások történtek: a „donna brava” anyai figurája mellett az első világháború éveiben feltűnt a „donna italiana” politizáló típusa, majd a béke első néhány évében a gazdaságilag független „donna nuova”. Az átlagos nyugat-európai helyzettől való eltérés oka a harcosan anyai „donna fascista” szerep, amely első helyen az állam iránti kötelességek teljesítését írta elő, és csak ezt követően a család iránti kötelességekét. Ezzel kapcsolatban azonban kérdéses, hogy valóban egy új, a közéletben aktív nő ideáljáról van-e szó, és nem inkább a háború előtti helyzethez való visszatérésről - noha új jelszavakat használva, erős nemzeti jelentéssel kibővítve és újféle értelmezési keretbe helyezve a 19. századi , jó nőt”.36 Attól függően, hogy hová tesszük a hangsúlyt, ezt vagy a mobilizáció fenntartásának (a szakirodalomban erre használják a re-mobilizálás fogalmát), vagy sajátos demobilizálási stratégiának tekinthetjük. Azaz vagy azt látjuk elsődlegesnek, hogy a „fasiszta nő” számára a nyilvános térben és aktív szerepek kínálkoztak, vagy azt, hogy a „fasiszta nő” valójában nem cselekvő részese a nemzeti politikának, mert a nemzet életében csak reprodukciós szerepet kapott. Van azonban egy harmadik értelmezési lehetőség is: eszerint a nő szerepe a nemzet fenntartásában a gyerekszülés és -nevelés, ez azonban nem passzív és nem kizárólag magánéleti feladat, mert ezzel „a nemzet határát kulturálisan és szimbolikusan is védik”.37 Ebben az esetben szerintem újféle női identitásról, a tradicionális női hivatás újfajta elgondolásáról beszélhetünk ugyan, de újféle női szerepekről nem. Az „átlagos” nyugat-európai és az olasz minta a magyar média elemzése során fontos szempont lesz. És ugyanígy hasznos párhuzam lehet a számunkra az az említett értelmezés is, amely szerint az új nő 1918-at követő terjedése jelentős részben a háborút követő szorongás következménye, azaz annak a belátásnak, hogy objektív (strukturális) és szubjektív (mentalitásbeli és kulturális) okok miatt sincs visszatérés a háború előtti időkhöz.38 Például mert a háborús emberveszteségek miatt nem lesz elég férj, vagy mert a totális háború meggyengítette a férfi fölényét a nővel szemben. Miként ábrázolta az új női típusokat a magyarországi média? Melyik nőtípust mutatta követendőnek? Tetten érhető-e és miként a nacionalizmus felerősödése. A következőkben ezekre a kérdésekre próbálok válaszolni. 36 Ezt a dilemmát fogalmazza meg a kötet recenzense: Linda Reeder: Women and the Great War. Femininity under Fire in Italy. The Journal of Modem History 84. (2012.) 993. 37 Jablonczay Tímea: A nem nemzeti kisajátítása Szentmihályiné Szabó Mária Zrínyi Ilona című regényében. Irodalomtörténet 42. (2011.) 194. 38 Allison Scardino Beizer: Women and the Great War. Femininity under Fire in Italy. New York 2010.
