Századok – 2014
MŰHELY - Toth, Andrej: Magyar kisebbségi politikai pártok Csehszlovákiában és az 1935. évi elnökválasztás VI/1517
1554 TOTH ANDREJ nemzeti arculatú MNP-nek. Például Esterházy esetében, ahogy azt a testvére az emlékirataiban elmondja, a kisebbség iránti aggodalmat döntően az uralomra törő, demokráciaellenes jobboldal előretörésének veszélye motiválta. Ezért kellett a keresztényszocialisták elnökének a magyar kisebbség jövője érdekében is túllépnie a Benes iránti ellenszenven.137 A Magyar Nemzeti Pártnak az elnökválasztáson tanúsított állásfoglalásáról a felhasznált források alapján elmondható, hogy a prágai vár Ulászló teremben 1935. december 18-án nagy valószínűséggel legalább 4 választója támogatta Benes jelölését, azaz 5 jelenlévőből összesen 4 képviselő. A két magyar kisebbségi pártból tehát Benesre ezen feltételezések alapján 14, esetleg 12 törvényhozó adta le a szavazatát. Nem világos a Magyar Nemzeti Párt ügyvezető elnökének, Jarossnak az álláspontja, illetve a párt ügyvezetőjének, Szent-Iványnak sem a helyzete, aki sokáig ellenállt a magyar követ arra irányuló nyomásának, hogy Benes jelölését támogassa. A választás után tehát az MNP képviselőinek az elnökválasztáson való szereplése került előtérbe, s elsősorban inkább Jaross Andor szavazata iránt érdeklődtek, mintsem Szent-Ivány iránt. Némely sajtóhír szerint Jarossról elképzelhető, hogy Benes ellen szavazhatott, ami alatt az üresen leadott szavazólapot kellene érteni, mert Némecre, mint azt már kifejtettük, nem szavazhatott. Jaross a magatartását a háttérbeszélgetéseknél állítólag nem is titkolta. Úgymond azért nem szavazott Benesre, mert féltékenységet ébresztett benne az a tény, hogy a Czernin-palotába csak az OKSzP elnökét hívták meg, és az MNP-t csak a második körben szólították meg.138 Jaross inadekvát politikai ambícióira való tekintettel, amelyekre a prágai magyar követ is figyelmeztette Budapestet, a többségtől eltérő szavazás nem is elképzelhetetlen. Ráadásul az MNR ill. politikai vezetője, Szent-Ivány József is felháborodott azon, hogy az MNP másodhegedűse vett részt még a választással kapcsolatos budapesti konzultációkon is, amit a Dísz térnek a prágai követ által világosan tudtára adott. Ezekre a tényekre és Jaross ambícióira tekintettel valóban Jaross adhatta le az üres szavazócédulát, s ezt Szent-Iványnak nem hivatalosan be is ismerhette. Budapest jóindulatának megőrzése érdekében azonban a nyilvánosság előtt ő is a képviselők választáson tanúsított egységéről beszélt, ahogy ezt a budapesti napilapnál Az Estnél is tette. Ezért is adhatott kitérő választ a magyar külügyminiszter Dísz téri audienciáján, melyre egy nappal a Csehszlovák Köztársaság elnökének megválasztása után került sor. Esterházy Lujza memoárja viszont cáfolja, hogy Jaross másképp szavazott volna, mint a többiek: szerinte az MNP reprezentánsai kezdettől fogva, tehát az első, 1935. december 15-ei Esterházy-Benes találkozó óta egyetértettek Benes támogatásával „beleértve az akkor liberális Jaross Andort is”.139 A Magyar Nemzeti Párt képviselőinek szavazásával kapcsolatban a fentebb említett következtetés akkor helytálló, ha a Szüllő Géza által 1935. december végén a magyar külügyminiszternek küldött összefoglaló jelentést mérv137 Esterházy L.: Szívek i. m. 68. 138 Esti Újság, 1935, 3.évf., 294.sz., december 20. 139 Esterházy, L.\ Szívek i. m. 68.
