Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Takács Róbert: Nyitottság és zártság dilemmái - kulturális érintkezések a külfölddel és a nyugattal VI/1491
NYITOTTSÁG ÉS ZÁRTSÁG DILEMMÁI - KULTURÁLIS ÉRINTKEZÉSEK ... 1505 írt le, mint a modernizáció egy másik meghatározó fogyasztási jószágával, a televízióval való ellátottság. 1961 tavaszán a Népszabadság az IBUSZ új kezdeményezéséről, a Két nap Budapesten-mozgalomról adott hírt, amelynek célja az volt, hogy „az új falu parasztságával megismertesse a fővárost, a magyar munkásosztály fellegvárát”. A riporter megszólaltatott egy mikebudai parasztembert, aki úgy nyilatkozott, „ez a második nagyváros, amelyet életemben láttam. Az első Cegléd volt. ” A cikk és a mozgalom ideológiai üzenete világos, a kollektivizálás utolsó fázisában a munkásság és a parasztság szövetségét szolgálta. Am egyben rámutat arra, hogy az utazás a társadalom többsége (mindenekelőtt a vidéki ember) számára 1960 körül egyáltalán nem számított az élet szerves részének.58 A Népszabadság 1961-es „nyárköszöntő vezércikke” azt tekintette magától értetődőnek, hogy a belföldi nyaralásról — közelebbről 370000 dolgozó „kedvezményes nyaraltatásról” — írjon.59 Egy évtizeddel később viszont már természetesnek számított, hogy a Népszabadság a külföldre utazókhoz fordult vezércikkével - arra figyelmeztetve őket, hogy a „külföldet járó turista magánember. A dolog természeténél fogva mégis hazája színeiben utazik.” Vagyis itt arról van szó, hogy a globális jelenséget, a megszaporodó külföldjárást a szerző egyúttal a két világrendszer harcának keretébe illesztette: „Legyünk önérzetesek és gerincesek; mindig tudatában annak, mire kötelez az útlevelünket ékesítő címer, a Magyar Népköztársaság címere. Azt fejezze ki a magatartásunk, hogy olyan ország színeit képviseljük, amelynek szocializmust építő népe a tehetségével és nagy teljesítményeivel hívta fel magára a világ figyelmét, vívta ki más népek megbecsülését. Olyan országét, amely a legutóbbi negyedszázad alatt nagyon mélyről emelkedett fel, s olyan életviszonyokat teremtett, amelyek bárhol kiállják az összehasonlítást. Kiállják, még ha a mieink nem is szórhatják két kézzel a pénzt, mint egyik-másik gazdag ország leggazdagabbjai. A szocialista Magyarország útlevelével utazó turista emelt fővel járhat bárhol a világon,”60 A két vezércikk közti időszakban, 1965-ben, az Olaszországot bemutató kiadvánnyal61 megindult a Panoráma útikönyvek sorozata, ami szintén az utazás tömegessé válásáról tanúskodott. A következő években felváltva jelentek meg újabb bédekkerek szocialista és kapitalista országokról: Csehszlovákiáról 1966-ban, a Szovjetunióról és Franciaországról 1967-ben, Jugoszláviáról és Skandináviáról 1968-ban, Ausztriáról 1969-ben, Bulgáriáról, Nagy-Britanniáról és Észak-írországról 1970-ben, Romániáról és az NDK-ról 1971-ben, a Benelux-államokról 1972-ben. Az ösztöndíj-politika irányelveiről készített 1965 őszi feljegyzés a globális folyamatok érvényesülésének más aspektusaira hívta fel a figyelmet. „A kicsi és viszonylag fejletlen országok számára pedig teljesen lehetetlenné vált, hogy minden vagy akár csak a legfontosabb tudományágakban, csak saját erejükre támaszkodva lépést tudjanak tartani a gyorsan emelkedő világszínvonallal... Az elzárkózás minden ország számára a lemaradással jelent egyet, mégpedig nem58 Kapalyag Imre: Országjáró parasztok. Népszabadság 1961. április 26. 59 Vető József: Jó üdülést! Népszabadság 1961. június 1. 60 Horváth József: A haza színeiben. Népszabadság, 1972. július 7. 61 Fajth Tibor: Itália. Budapest, Panoráma Kiadó, 1965.
