Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Sz. Nagy Gábor: A magyar sajtó politika a koalíciós időszakban (1944-1948) Sajtótörténeti vázlat VI/1465

A MAGYAR SAJTÓ POLITIKA A KOALÍCIÓS IDŐSZAKBAN 1485 nács elé vitte 1946. augusztus 31-én, Rákosi Mátyás csak annyit mondott, hogy amíg a békeszerződést alá nem írják, az ország jogilag hadban áll, tehát a hábo­rú esetére szóló kivételes jogkörök érvényben vannak.71 Ugyanis ezeket a törvé­nyeket és rendeleteket nem helyezték hatályon kívül 1945 után, tehát, ha kifa­csart logikával is, de Rákosi válasza helytálló volt. Még ha cinikus volt, akkor is. A vita végeredménye az lett, hogy az 1945 előtti gyakorlattal szemben a lapok betiltásának a joga a belügyminiszter hatáskörbe került. Ennek eredménye­ként Rajk a kisgazdapárti lapok esetében gondolkodás nélkül, még ha jogosan is, alkalmazta az 1946. évi VII. törvénycikkben megfogalmazottakat, addig a Magyar Kommunista Párt egyik lapjával szemben már nem érezte jogosnak ugyanazt. Természetesen az összehasonlítás sántít, hiszen az orosházi kisgazda lap valóban túllépte a határt, de Magyar Kommunista Párt debreceni lapja is megtette ugyanezt. Az ebben a két esetben alkalmazott kettős mércéje jól jelle­mezte a Magyar Kommunista Párt és a többi párt közötti határvonalat. Mert ami a kommunista lap esetében csak véleménynyilvánítás, az a többi párt lapja esetében már támadás a demokratikus intézmények vagy az állam ellen. Apró­ságnak tűnik, de egyre jobban látszott, hogy a Magyar Kommunista Párt a ha­talom legfőbb letéteményese lett, és a többi koalíciós párt szépen, lassan csak azt a célt szolgálta, hogy a párizsi békekötésig bizonyítani lehessen, hogy az or­szág demokratikus berendezkedésű, és hogy jogállam volt. Csak a jogok nem mindenkire vonatkoztak. A lapok betiltása 1946 őszén is tovább folytatódott. A Belügyminisztérium továbbra is figyelemmel kísérte a lapokban megjelent közleményeket, és ha ki­vetni valót talált, azonnal megtorló lépéseket tett. Ennek alapja főként az 1946. évi VII. törvénycikk volt, amely részletesen szabályozta azokat a kivételeket, amikor a szólás szabadságát a hatalom korlátozhatja. A lapok elleni eljárások egyik legfontosabb mozgatórugója az volt, hogy 1946 ősze belpolitikai téren újabb változásokat hozott. A márciusban megin­dult, majd június-július táján egyre fokozódó kommunista-kisgazda ellentét 1946 szeptemberére komoly koalíciós válságot okozott. A belpolitikai indokok mellett egyre több esetben játszott szerepet az ország külpolitikája is. Amíg a belső feszültségeket a Magyar Kommunista Párt és a Független Kisgazdapárt között zajló hatalmi harc okozta, addig a külső feszültségeket a lakosságcsere és a szomszédos országokkal szembeni megnyilvánulások okozták, ami a béke­­szerződés előtt sokat árthatott Magyarországnak, és nem csak külpolitikai ér­telemben. Ezért nem meglepő, hogy a Belügyminisztérium, a Tájékoztatásügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium sajtóosztályának a segítségével, foko­zottabb figyelmet fordított a politikai lapokban megjelent külpolitikai tartalmú írásokra is. A békeszerződést előkészítő párizsi béketárgyalások során ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország területi igényeit lesöpörték az asztalról, és az országnak háborús jóvátételt kell fizetnie a Szovjetuniónak, Csehszlováki­ának és Jugoszláviának. Az ország külpolitikai helyzete, jogilag legalább is, ren­71 A vita részletes bemutatását lásd: Sz. Nagy Gábor: Nagy Ferenc és Rajk László sajtórendé­szeti vitája 1946-ban : Adalékok Rajk László belügyminiszteri működéséhez. In Médiás Rés 2. (2013: 2. sz.) 247-260.

Next

/
Thumbnails
Contents