Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sz. Nagy Gábor: A magyar sajtó politika a koalíciós időszakban (1944-1948) Sajtótörténeti vázlat VI/1465
1484 SZ. NAGY GÁBOR A nyitányt Rákosi Mátyás mecsekaljai beszéde és a Szabad Nép „Tiszta vizet a pohárba!” című írása jelentette március 3-án. Ebben arra szólították fel a kisgazda pártot, hogy a koalíció fenntartása érdekében zárják ki a párt jobboldali szárnyát. Ha ez nem történik meg, akkor a baloldali pártok elhagyják a koalíciót. Hogy ennek a kijelentésüknek súlyt adjanak, március 5-én a kommunista párt a szociáldemokratákkal és a Nemzeti Parasztpárttal közösen létrehozta a Baloldali Blokkot.68 A Független Kisgazdapárt végleg magára maradt a hatalomért folytatott harcban. A Magyar Kommunista Párt és a Független Kisgazdapárt közötti versenyfutás a hatalomért a sajtót sem hagyta érintetlenül. Eddig a lapok szabadon írhattak bármilyen politikai témáról, retorziótól nem kellett tartaniuk. 1946 tavaszától kezdve a lapbetiltást a kommunista párt fegyverként használta a kisgazdapárt ellen, így lett politikai ügy egy-egy írásból. Egészen 1946 márciusáig a lapengedély ideiglenes vagy végleges visszavonása (tehát a lapbetiltás) nem volt mindennapos. A lapbetiltásokat nem használták politikai fegyverként, Erdei Ferenc és Nagy Imre belügyminisztersége alatt csak elvétve került erre sor.69 Rajk László minisztersége ebben is új helyzetet teremtett. A Belügyminisztérium Sajtórendészeti Osztályának 1946. augusztus 13-án kelt jelentése szerint 1946 első hét hónapjában huszonhét esetben tiltottak be hosszabb-rövidebb időre sajtóterméket, ezen betiltások legnagyobb része (tizennyolc) Rajk László első fél évére esik. A betiltásokat négy csoportba sorolta a Belügyminisztérium: a belső (demokratikus) rend illetve belpolitikai érdekek megsértése; külpolitikai érdekek megsértése; bel- és külpolitikai érdekek együttes megsértése; gazdasági, közellátási érdekek megsértése. A betiltott lapok nagy része a kisgazdapárt vidéki sajtóterméke volt.70 1946 áprilisára a helyzet olyan mértékben vált súlyossá, hogy Nagy Ferenc miniszterelnöknek lépnie kellett. Ekkor kezdődött az 1945 utáni magyar sajtótörténet legnagyobb sajtórendészeti vitája a miniszterelnök és Rajk László belügyminiszter között, amely végül 1946 augusztusában úgy záródott le, hogy a sajtórendészeti kérdések teljes felügyelete a belügyminisztérium irányítása alá került. A vita kiindulópontja nem maga a lapbetiltások voltak, hanem az, hogy a belügyminisztérium a miniszterelnök megkérdezése és felhatalmazása nélkül hozott meg döntéseket. Nagy Ferenc ezt nehezményezte, és elvárta Rajktól, hogy csak az ő utasítása alapján indítsa meg a belügyminisztérium a sajtórendészeti eljárást. Rajk ezzel szemben azt az álláspontot képviselte, hogy a lapbetiltások mindig is belügyminiszterhez tartoztak, és neki csak utólagos beszámolási kötelezettsége van a miniszterelnök felé. A vita során Rajk szinte minden esetben az 1919 és 1939 között kiadott sajtórendeletekkel igyekezett az igazát bizonyítani. Amikor a levélváltást Nagy magasabb fórumra, a miniszterta68 Palasik Mária: A jogállamiság megteremtésének kísérlete és kudarca Magyarországon 1944-1949. Bp., 2000. 146-158. 69 Gondoljunk csak az első, nagyobb sajtócsatára a Szabad Szó papírellátása körül. Hiába fajult már-már személyeskedésig a vita, egyik lapot sem tiltották be. 70 MNL OL XK-I-10^/1948 (34. d.) A Belügyminisztérium Sajtórendészeti Alosztályának jelentése az egyes időszaki lapoknak az 1946. évben történt időleges betiltásáról, 1946. augusztus 13.
