Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sz. Nagy Gábor: A magyar sajtó politika a koalíciós időszakban (1944-1948) Sajtótörténeti vázlat VI/1465
A MAGYAR SAJTÓ POLITIKA A KOALÍCIÓS IDŐSZAKBAN 1479 hozott változást, hogy a lapengedélyek kiadása a fegyverszüneti egyezmény 16. pontja miatt továbbra is csak adminisztratív jellegű intézkedést igényelt. A tervezet sokkal inkább politikai értelemben volt jelentős, hiszen egyértelműen deklarálta azt, hogy a sajtópolitikai kérdések két legfajsúlyosabb eleme kikerül a Független Kisgazdapárt felügyelete alól és a Magyar Kommunista Párthoz kerül. A rendelettervezet szövegében az is feltűnő, hogy a lapokat hatósági engedélyhez és előzetes bemutatáshoz akarták kötni, holott a 390/1945. M.E. számú rendelet kiadása után éppen a Magyar Kommunista Párt tiltakozott a legélesebben az ilyen törekvések ellen. A baloldali támadások miatt akkor a kormány kénytelen volt visszakozni, és a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front sajtótermékeit kivenni a rendelet hatálya alól. Ebben a rendelettervezetben, ahogy látni fogjuk, szó sincs arról, hogy Függetlenségi Front pártjainak a lapjai kivételt képeznének ilyen szempontból. A tervezet értelmében a sajtótermékek kiadása továbbra is engedélyköteles, és szabályozza azt is, hogy ezeket az engedélyeket kik adhatják ki. A rendelet a lapengedélyek visszavonásáról is rendelkezett. Az engedélyt ideiglenesen vagy véglegesen vissza lehet vonni abban az esetben, ha a lapban megjelent írás a közrendet, a közerkölcsöt, valamint az ország külpolitikai és gazdasági érdekeit sérti vagy veszélyezteti, illetve ha a demokratikusan megválasztott hatalom és a köztársaság ellen lázit. Ezekben az esetekben a belügyminiszternek joga van a lapengedélyt megvonni, még abban az esetben is, ha azt nem ő adta ki. A tervezetről az Igazságügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium által delegált tisztviselők több megbeszélést is folytattak. Az Igazságügyi Minisztérium szakértőinek a véleménye szerint a „tervezett intézkedések a sajtószabadság nagymérvű korlátozása folytán aggályosnak mutatkoznak, és minthogy az 1946: I. törvénycikk bevezetése a gondolatközlés szabadságát kifejezetten biztosítja, az 1946.IV törvénycikkben foglalt felhatalmazás pedig a közjogi természetű rendelkezésekre nem terjed ki”, ezért ezek csak a törvényhozás útján valósíthatók meg. A közös munkacsoport végül egy újabb rendelettervezetet dolgozott ki. Az átdolgozott tervezet lényegében meghagyta a lapengedélyek kiadására és visszavonására vonatkozó részt, azonban belekerült egy olyan szakasz is, hogy a rendelet hatályba lépése előtt már megjelent lapokra a rendelet nem vonatkozik. Látható, hogy az Igazságügyi Minisztérium sem emelt kifogást az ellen, hogy a Belügyminisztérium hatáskörébe kerüljön a lapengedélyek és visszavonások jogköre. Sőt, azzal, hogy a rendelet életbelépése előtt kiadott lapokat kiemelték a hatálya alól, inkább az Igazságügyi Minisztérium sértette meg a látszólag védeni próbált két 1946-os törvényt. Hiszen egy ilyen rendelet lehetőséget adott a Belügyminisztérium (és így a Magyar Kommunista Párt) számára, hogy saját kénye-kedve szerint akadályozza meg az ellenzéki pártok lapalapítási törekvéseit. A munka végeztével a Belügyminisztérium képviselői ígéretet tettek arra, hogy az Igazságügyi Minisztérium észrevételeiről Nagy Imre belügyminisztert tájékoztatni fogják.58 A tervezet végül irattárba került, és ott is 58 MNL OL XIX-E-1-C-S848-4701/1946 (44. d.) A Belügyminisztérium rendelettervezete a sajtótermékek terjesztése tárgyában, 1946. február, 1946. június
