Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Sz. Nagy Gábor: A magyar sajtó politika a koalíciós időszakban (1944-1948) Sajtótörténeti vázlat VI/1465
1480 SZ. NAGY GABOR maradt egészen 1946 júniusáig, amikor az új belügyminiszter, Rajk László újra elővette. Addigra azonban egy olyan sajtóháború robbant ki a Magyar Kommunista Párt és a Független Kisgazdapárt között, amely végül teljes mértékben felszámolta a hol jobban, hol rosszabbul, de azért koalíciós alapon működő sajtóirányítást. Harc a sajtóirányítás megszerzéséért A lapengedélyek kiadása, ahogy azt már korábban is láttuk, érdemi beavatkozást nem igényelt a hivataloktól, hiszen a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz való felterjesztésen kívül más feladat nem is volt. Ugyanakkor hiba lenne azt gondolni, hogy a felterjesztés során nem lehetett bizonyos politikai érdekeket érvényesíteni. A Miniszterelnökség Sajtóosztálya, majd a Tájékoztatásügyi Minisztérium is igyekezett a lapengedélyeket úgy kiadni, hogy az egyrészt ne sértse a pártok lapindításhoz fűződő jogát, másrészt ügyeljen arra, hogy egyik párt se kerülhessen monopolhelyzetbe. Ezért is volt nagy jelentősége a koalíciós alapokon kiadott sajtótermékeknek. Ahogy azonban az már kiderült, ezek a paritásos alapon kiadott lapok a legtöbb esetben a Magyar Kommunista Párt irányítása alatt álltak, ahonnan idővel sikeresen kiszorították a többi párt delegáltját. Ennek ellenére 1946 áprilisától az illetékes szervek a legtöbb figyelmet a lapengedélyek körüli vizsgálatoknak szentelték. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1946. július 9-én közölte Nagy Ferenc miniszterelnökkel, hogy a Tájékoztatásügyi Minisztériumtól megkapta a magyarországi lapok jegyzékét. A Bizottság szerint ezek „némelyike antidemokratikus jellegűvé vált és gyakran a fasiszta elemek védelmére kel és ezzel megszegi a Fegyverszüneti Egyezményt”. Ezért kérték Nagyot, hogy a Miniszterelnökség is tekintse át a jegyzéket, és közöljék a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal, hogy véleményük szerint mely lapokat kell a fentebb leírt problémák miatt betiltani.59 Mivel ez nem történt meg, 1946 augusztusa után néhány hónapig a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, mint a lapengedélyek kiadója, vizsgálatot folytatott a politikai lapok engedélyezése ügyében. A sajtó-közigazgatási kérdések mellett a lapok hangneme is több esetben terítékre került. A kezdeti együttműködést, majd békés egymás mellett létezést felváltotta a „frontharcos” sajtó.60 Ekkor már, a politikai harcok nyomán, a sajtó is igyekezett nyomást gyakorolni a politikai élet szereplőire. A koalíciós pártok lapjaiban a hangnem egyre inkább eldurvult, ami veszélyeztette a pártok együttműködését és az ország belső békéjének a fenntartását. A támadások a személyeskedésig fajultak, és ezt „fenyegető, útszéli hangon” tették. Problémaként merült fel a lapok szenzációhajhászása, a bel- és külpolitikai hírek kommentálásának az eltúlzása, amellyel veszélyeztették az ország külpolitikai érdekeit és a súlyos károkat okoznak vele a belpolitikában. Mindezt pedig, leg59 MNL OL XIX-I-10-3795/1947 (17. d.) A Szövetséges Ellenőrző Bizottság levele Nagy Ferenc miniszterelnökhöz, 1946. július 9. 60 Vass Henrik - Zalai K. László: A tájékoztatás intézményrendszere... i. m. 34-37.
