Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Dénes Iván Zoltán: Mesterelbeszélések VI/1425
MESTERELBESZELESEK 1445 meglehetősen publicisztikus megközelítésében jogkiterjesztés és asszimiláció feszültségének az asszimiláció irányába feloldását pedig Szekfű Gyula elhárította és a kettő összefüggését szkeptikusan ábrázolta.37 Marczali Henrik 18. százada tematikailag sokrétű volt, értékelésében kiegyensúlyozott. Kötetének nagy egységeit ugyan a politikai változások szempontjából, részben a királyok uralkodása szerint tagolta, ám politikatörténeti fejezeteivel (amelyek árnyalt személyiségrajzokat, kis biográfiákat is magukban foglaltak), azonos súlyúak voltak gazdaság-, társadalom-, művelődés-, egyház- és eszmetörténeti fejezetei, amelyeket egymásra vonatkoztatott és egyetemes történeti keretben tárgyalt. Részeiben és egészében a 18. századot korántsem látta és láttatta nemzetietlen kornak. Bemutatásában, értelmezésében és értékelésében — amelyekben Mária Teréziáról és II. Józsefről írt úttörő monográfiáira és az 1790/91-es országgyűlés politika- és eszmetörténetét feltáró és értelmező, hamarosan monográfiában megtestesülő kutatásaira támaszkodott — a Habsburgok és a rendek, a felvilágosult abszolutizmus és a rendi-nemzeti ellenállás szerepe és viszonya példamutatóan árnyalt és tárgyilagos volt.38 Ezért ebben az esetben Szekfű Gyula újítása nem tematikai, hanem koncepcionális jellegű volt, mindenekelőtt a rendi barokk fogalmának megalkotása és alkalmazása. Annak a fogalomnak a megalkotása és alkalmazása, amely legtöbb kritikusa szerint koncepciójának egyik gyenge láncszeme volt.39 Szekfű Gyula Magyar történet-köteteinek századonkénti tagolása több szempontú volt. A második kiadástól részletes tartalomjegyzék, a tételek summázata könnyítette meg az olvasók tájékozódását és orientálását. Sokszempontú, tematikailag sokrétű szintézist olvashattak. Olyat, amely az egyes korokat belső mércéjük felől kívánta — és gyakran tudta — ábrázolni és megkomponálni. Ám az egyes korok nemcsak hatottak egymásra a kompozícióban, hanem belső mércéjüket felülírta egy olyan, az egyes korszakokon átívelő mérce, amely a korszakokat a historicista mérce ellenére sorba rendezte, kijelölte helyüket és meghatározta funkciójukat az elbeszélés egészében. Az, ami felülírta a soktényezős, tematikailag sokrétű és sokszínű kompozíciót, a historicista kánont, s ami a Magyar történet 19-20. századi kötetét meghatározta és amely kapcsolatot létesített Szekfű Gyula 1913 és 1922 közötti művei és a Magyar történetben megalkotott historicista és szellemtörténeti mesterelbeszélése között. Ez pedig nem volt más, mint annak az ideológiai konstrukciónak a továbbépítése, amelyet máshol már alkalmunk volt észlelni, rekonstruálni és kontextusba helyezni. Az, amire egyáltalán nem lenne sem jogos, sem méltányos leszűkíteni vagy visszavezetni a Magyar történet Szekfű-köteteinek sokszínű, tematikailag és szempontokban gazdag mesterelbeszélését, ám ami meghatározóan jelen volt benne és áthatotta azt. 37 Magyar történet VII. Vö. A magyar nemzet története X. 38 A magyar nemzet története VIII. Vö. Marczali Henrik-. Magyarország története II. József korában. I—II. MTA Történelmi Bizottsága, MTA Könyvkiadó Hivatala, Budapest, 1881, 1885; Uő\ Mária Terézia 1717-1780. A Magyar Történelmi Társulat kiadása, Franklin Társulat, Budapest, 1891; Uő: Az 1790-91. évi országgyűlés. I—II. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1905-1907. 39 Magyar történet VI. Vö. A magyar nemzet története VIII.
