Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Dénes Iván Zoltán: Mesterelbeszélések VI/1425
Kulturális átvétel és eredetiség Hogyan, milyen alapon határozhatjuk meg a történelem korszakait? Mutatnak-e eltérő sajátosságokat Európában és Magyarországon? Milyen kapcsolat volt a nagy európai eszmeáramlatok és az autochton magyar nemzet története között? Szolgaian átvették, lemásolták a gótika, a reneszánsz, a humanizmus, a reformáció, az ellenreformáció, a barokk, a felvilágosodás, a liberalizmus, a nacionalizmus és a szocializmus eszméit Magyarországon vagy az átvett eszmerendszerek egyúttal más jelleget kaptak a befogadás és alkalmazás folyamataiban, mint máshol? A Magyar történet köteteiből kielemezhetőek a szintézis szerzőinek, a Mátyástól az első világháborúig terjedő elbeszélésből Szekfű Gyula válaszai. Mégis mielőtt a Magyar történet korszakolását, annak alapját és kritériumait meghatároznánk, érdemes áttekintenünk gondolatmenetét a periodizáció típusairól és a korszakolás alapjáról, kulturális átvétel és eredetiség viszonyáról. Szekfű Gyula az 1935-1936-os tanév első, őszi félévében A magyar barokk korszak címmel tartott kétszer heti négy órás főkollégiumot az egyetemen. A kollégium bevezetéseként azzal foglalkozott, hogy milyen korszakolás mit jelent, majd a kulturális átvétel (későbbi kifejezéssel: a kulturális transzfer) folyamatában általános európai és egyedi magyar viszonyát érintette és arra a következtetésre jutott, hogy a korszakolás meghatározása és a korszak tárgyalásának módszere az átvett európai eszmét és az átvevő fejlődési állapotát és eredetiségét egyaránt ki kell, hogy fejezze. A kulturális átvétel és az eredetiség értelmezésében arra támaszkodott, ahogy Horváth János közelítette meg a nemzeti irodalom egyediségét.30 Szekfű előadásába bevonta azokat az értelmezéseket, amelyek továbbgondolták Hóman Bálint és az ő — a Magyar történetben alkalmazott — korszakolását, mindenekelőtt Váczy Péter és Mályusz Elemér interpretációit. Kiindulásként megkülönböztette egymástól a monográfiákban és a szintézisekben, elsősorban a milleniumi A magyar nemzet történetében, a Magyar történetben és annak visszhangjában alkalmazott korszakolásokat. Elkülönítette a külsőleges jegyek alapján kialakított korszakolásokat, mint a Hunyadiak kora vagy a Mohács után azoktól, amelyek valamilyen belső ismérv köré csoportosították a periodizációt: patrimoniális királyság, reneszánsz, szimbolikus államszervezet (Váczy Péter), karizmatikus királyság (Mályusz Elemér), középkori magyar nagyhatalom, protoreneszánsz, magyar rendi állam (mindhárom Hóman Bálint). Ez utóbbiak mindegyike az államra vonatkozott, hiszen azokban a korszakokban, amelyeket jelöltek, még az állam határozott meg mindent, adott mindennek képet. Hangsúlyozta, hogy a külsőleges korszakolásnak van belső alapja, csak kimondatlanul, mivel azt a régebbi történetírás nem találta meg. Az a periodizáció, amely belső ismérveken alapszik, elkülönítő jegyeit a nemzeti élet olyan területéről merítheti, amely a korban nagy szerepet játszott, de az éppúgy lehet az egész nemzeti életet átfogó, azt meghatározó és jellemző sajá1440 DÉNES IVÁN ZOLTÁN 30 Szekfű Gyula-. A magyar barokk korszak. Egyetemi előadás, 1935-1936.1. félév, 4 óra. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Egyetemi Könyvtár, Kézirattár, G 630/4. 1-2.
