Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Dénes Iván Zoltán: Mesterelbeszélések VI/1425
MESTERELBESZÉLÉSEK 1427 1916- ban a Mit vétettem én ? Ki gyalázta Rákócziban ? úgy látta, hogy a történetírónak nem lehet és nem is szabad elszakadnia nemzeti kötődésétől, ám választania kell annak nagymagyar, egyetemes, minden magyart átfogó és kismagyar, partikuláris, kuruc változata között.* 4 1917- ben Georg von Below könyvéről írt ismertetésében Szekfű számára egyetemesség és nemzeti kötődés nem zárta ki egymást.5 1918- ban a Der Staat Ungarn magyar fordításának a szakirodalmat áttekintő függelékében a német történetírás módszeres, szakszerű teljesítményeiben jelölte meg azt a színvonalat, amelyhez a magyar történetírásnak fel kell zárkóznia.6 1922-ben a Három nemzedék második kiadásának bevezetésében megismételte 1916-os tételét: a nemzeti kötődés kikerülhetetlen, választani nagymagyar és kismagyar változatai közül kell.7 A magyar bortermelő lelki alkatában pedig az egytényezős, redukcionista magyarázatokkal szemben a modern német történeti irodalom példáját követve több tényezős, a lelki faktorokat feltáró értelmezéshez kívánt eljutni.8 1924-ben, Történetpolitikai tanulmányaiban a lelki független tudós szerepéből világosította fel nézeteiről a szakmai közönségnél szélesebb politikai közvéleményt.9 1931-ben két esszében is visszatért a kérdéshez. A történet mechanizálásóban elkülönítette egymástól a relatív empirikus történések és az érvényességüket transzcendens jellegükben hordozó értékek világát. A politikai történetírásban pedig elhatárolta egymástól a tudományos történetírást a politika szolgálólányának szerepébe szorult tudománytalan, teleologikus, a mindenkori jelent igazoló, s azt a múltba visszavetítő történetírástól.10 A politikai történetírás a szellemtörténeti átértékelés programját tartalmazó kötetben, A magyar történetírás új útjaiban jelent meg 1931-ben, majd 1932-ben. A Hóman Bálint által szerkesztett kötet neves szerzőgárdája diszciplínák szerint tekintette át a történetírás szaktudományainak helyzetét és feladatait. Hóman Bálint nemzetközi és hazai historiográfiai áttekintését és a szellemtörténeti átértékelés programját tartalmazó bevezetője után Thienemann Tivadar az irodalomtörténet, Gerevich Tibor a művészettörténet, Révész Akadémia, Budapest, 1912, Uő: Az osztrák központi kormányszervek történetének irodalma. Történeti Szemle, 1912. 185-219; Uő: Wolf, Gustav: Einführung in das Studium der neueren Geschichte. Történeti Szemle, 1912. 114-121; Uő: Mitrofanov, Paul von: Joseph II. Századok, 1912. 298-307. 4 Szekfű Gyula: Mit vétettem én? Ki gyalázta Rákóczit? Dick Manó kiadása, Budapest, 1916. 5 Szekfű Gyula: Below, Georg von: Die deutsche Geschichtsschreibung von den Befreiungskriegen bis zu unseren Tagen. Geschichte und Kulturgeschichte. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1917. 575-578. 6 Szekfű Gyula: A magyar állam életrajza. Dick Manó kiadása, Budapest, é. n. (1918.). . 7 Szekfű Gyula: Három nemzedék. Egy hanyatló kor története. Második kiadás. Élet kiadása, Budapest, 1922. 8 Szekfű Gyula: A magyar bortermelő lelki alkata. Történelmi tanulmány. Minerva Társaság, Eggenberger-féle könyvkereskedés, Rényi Károly bizománya, Budapest, 1922. 9 Szekfű Gyula: Történetpolitikai tanulmányok. Magyar Irodalmi Társaság, Budapest, 1924. 10 Szekfű Gyula: A történet mechanizálása. Magyar Szemle, 1931. 331-341; Uő: A politikai történetírás: In: A magyar történetírás új útjai. 397-^444.
