Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950-es évek második felében VI/1385
1422 TÓTH ÁGNES Nemzetiség Település Osztályok Tanúlók összesen I. II. III. IV. Német Budapest 42 37 . 79 Kőszeg 29 12 . 41 Pécs 24 27 . 51 Román Gyula 25 26 14 14 79 Szerbhorvát Budapest 38 31 16 6 91 Szlovák Békéscsaba 24 21 9 12 66 Budapest 13 13 7 33 Az MSZMP Politikai Bizottsága 1958. október 7-ei határozatának gyakorlati megvalósítása során rövid idő alatt kiderült a párt vezetésének valódi szándéka. A nemzetiségi osztály 1959 első felében tett kezdeményezései — a szakfelügyelet szakmaiságának erősítése, a beiskolázás biztosítása, tanárok továbbképzése — rendre kudarccal végződtek. Összegzés A Sztálin halálát követően megkezdődött enyhülési folyamat az ’50-es évek közepén a nemzetiségi oktatásban is éreztette hatását. Ennek fontos eleme, hogy kiépült, illetve megszilárdult a nemzetiségi oktatás-irányítás — nemzetiségi osztály a minisztériumon belül, megyei szakfelügyelői rendszer kiépítése, a megyei tanácsok művelődési osztályain nemzetiségi referensek alkalmazása — szakapparátusa. Az általános enyhülés és demokratizálódás tette lehetővé azt is, hogy megkezdődött a német tannyelvű oktatás kiépítése. A német tannyelvű oktatás a kísérleti fázison gyakorlatilag nem jutott túl, amit a gyors visszarendeződést jelzi. A nemzetiségi iskolahálózat kialakítását a kormányzat 1956-ban már befejezettnek tekintette. A nemzetiségi oktatás szervezése terén az ’50-es évek végéig fennálló gyakorlat — a szülői értekezleteknek a tanév előtti utolsó pillanatban való összehívása, az indítandó csoportok időigényes és bonyolult engedélyezési eljárása, az állandó egyeztetési kötelezettség — a végrehajtásért felelős helyi intézményeket rögtönzésre, ideiglenes megoldásokra kényszerítették. Ilyen körülmények között sem a struktúra szervezeti (intézményhálózat), sem személyi (pedagógusok és tanulók) stabilitása nem következhetett be. Megállapítható, hogy az ’50-es évek közepén a nemzetiségi és a magyar közoktatási intézmények is hasonló problémákkal — nem megfelelő elhelyezés, elégtelen tárgyi felszereltség, rossz tankönyvek, szakképzett pedagógusok hiánya — küzdöttek. A centralizált, bürokratikus, direkt politikai nyomás alatt álló struktúrában az egyetlen korrigáló tényező, a pedagógus személye lehetett. Ezért a nyelvet bíró, szakképzett pedagógusok hiánya a magyar intézményeknél nagyobb mértékben sújtották a nemzetiségi intézményeket.93 Bár elvárták 93 Pest megyében 1955. novemberében 40 iskolának volt engedélye nemzetiségi nyelvoktatásra, ez azonban pedagógus hiány miatt 7 iskolában szünetelt. Anyanyelvi iskola Lóréven, Szigetcsépen és
