Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950-es évek második felében VI/1385
1420 TÓTH ÁGNES intézmények tanulók tanárok c) nyelvoktató 286 23 768 407 Középiskola a) gimnázium 5 248 49 b) tanító- és óvónőképző 4 124 Pedagógiai Főiskolai tanszék 4 72 10 Összesen 378 27 968 670 Diákotthon 8 669HM 16 A nemzetiségi intézményhálózatnak az 1950-es évek végi nagyságára vonatkozó adatok jelzik, hogy az intézmények teljes vertikuma — óvoda, általános iskola, gimnázium, felsőoktatási intézmények és diákotthonok — kiépült. Ha az egyes intézménytípusok számában bekövetkezett változásokat vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy az évtized második felében elsősorban az óvodai oktatás kiszélesítésére, illetve a közép- és felsőfokú oktatás területén minimális számú német intézmény létrehozására került sor. A teljesen önállóan működő tannyelvű és ugyan anyanyelven képző, de csupán magyar iskolák tagozataként működő intézmények elkülönült módon való számbavétele még inkább kiemelte a nemzetiségi általános iskolahálózat aránytalanságait. Az országban összesen 25 önállóan működő, anyanyelven oktató nemzetiségi általános iskola működött. Továbbra is a románok iskolahálózata tekinthető a legideálisabbnak. Egyrészt stabil az intézmények száma, másrészt ezen belül az anyanyelven tanító iskolák aránya magas. Kiegyensúlyozottnak tekinthető a délszláv iskolákon belül is a tannyelvű és nyelvoktató iskolák aránya. Bár mindkét típus esetében némi csökkenést figyelhetünk meg, s közöttük még az évtized végén is sok, kis tanuló létszámú, egy-két pedagógussal működő iskolát találunk. Ha csak három iskolai év adatait vesszük alapul és hasonlítjuk össze, akkor is nagyobb, tektonikusabb mozgásokat figyelhetünk meg a szlovák iskolahálózaton belül. A közösség létszámához viszonyítva — a vizsgált időszak egészére vonatkozóan — némileg eltúlzottnak tekinthető az iskolák száma. Az iskolák döntő többsége csak nyelvoktatást végzett, különösen a békési tanyavilágban szórványban élő tanulók között volt magas a lemorzsolódási arány, ami az iskolák megszűnéséhez vezetett. A szlovák iskolák között is sok a kis létszámú, összevont csoportban oktató. Az pedig egyértelmű — amit a táblázat adatai is alátámasztanak —, hogy német anyanyelven oktató általános iskolák létrehozására nem volt tényleges állami, illetve párt akarat. Mással nem magyarázható, hogy az évtized végére egyetlen egy önállóan működő német tannyelvű általános iskola sem jött létre. A négy települési általános iskolában biztosított anyanyelven való képzés csak formálisnak tekinthető, hiszen aligha jelentett valódi lehetőséget a német anyanyelven való képzésre. A nyelvoktató iskolák száma ugyan kissé emelkedett, de ezek is csak a németek által lakott települések töredékében működtek. 89 89 Ebből 90 német tanuló magyar diákotthonban tanul.
