Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950-es évek második felében VI/1385
1412 TÓTH ÁGNES A nyelvoktató iskolák számát elegendőnek tartotta, de területi megoszlását és az oktatás minőségét nem. Nehezményezte, hogy néhány szlovák többségű községben a helyi tanács az asszimiláció előrehaladottságára, a gyerekek nem megfelelő nyelvtudására való hivatkozással egyszerűen beszüntette a nyelvoktatást. A nyelvoktató iskolák tömeges bezárását, illetve a tanulók lemorzsolódását eredményezte a szlovák nyelv fakultatív tantárgyként való bevezetésének lehetősége. Több községben — Galgaguta, Vanyarc, Ácsa, Csővár, Pilis — ahol 1956. októbere előtt minden gyerek tanulta a szlovák nyelvet, a fakultatív oktatást bevezető rendelkezés után teljesen megszűnt. Bielik arra tett javaslatot, hogy a szövetség és a nemzetiségi osztály közösen jelölje ki azokat a községeket, ahol már az 1958/59. tanév kezdetétől kötelezővé kell tenni a szlovák nyelv oktatását. Néhány nyelvoktató iskola tannyelvű iskolává fejlesztésére is javaslatot tett. Kezdetben csak az első osztályt szerveznék meg, majd évenként újabb első osztályok belépésével folyamatosan épülne ki a teljes 8. évfolyamos szlovák tannyelvű általános iskola.68 A tannyelvű általános iskolák kérdését nem említi, pontosabban fölveti azok egy részének két tannyelvűvé alakítását. „Helyesnek tartanánk, ha még a fejlesztési terv összeállítása előtt a Művelődési Minisztérium nemzetiségi osztálya és a Szövetség néhány vidéki szakember bevonásával megvitatná a szlovák anyanyelvű általános és középiskolák egyes tárgyainak magyar nyelven történő oktatásának kérdését (pl. biológia, kémia, fizika), amelyet sok szülő és pedagógus vetett fel. Ugyanitt beszélnénk meg az anyanyelvű iskolák létesítésének átmeneti formáját is, amikor a tantárgyaknak csak egy részét tanítanák szlovákul.”69 Wild Frigyes a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének elnöke 1958. február 13-án írott levelében hasonló érveket fogalmazott meg, mint Bielik György. O is támogatta, hogy a minisztérium a nemzetiségi oktatás hosszútávú fejlesztési/fenntartási tervét kidolgozza. Ugyanakkor leszögezte, hogy a rendelkezésére álló rövid idő, valamint a szövetség körülményei — gépkocsi, illetve a német oktatásra vonatkozó adatok hiánya — miatt, valamennyi szempontra kiterjedő javaslatot most nem tud adni. A német iskolahálózat fejlesztését alapvetően gátló tényezőknek nevezte a közösség tagjainak félelmét mindattól, „ami német mivoltukat bizonyítja.”, „bizonyos társadalmi és gazdasági kérdések rendezetlenségét”, valamint a helyi lakosság, a tanácselnökök, is68 Bács-Kiskun megye: Dunaegyháza; Békés-megye: Örménykút; Komárom-Esztergom megye: Kesztölc, Pilisszentlélek; Pest megye: Pilisszentkereszt, Pilisszántó, Nagytarcsa, Csornád, Csővár; Nógrád megye: Sámsonháza, Luciáivá, Ősagárd, Vanyarc, Bánk; Borsod-Abaúj-Zemplén megye: Répáshuta. - MNL OL XTX-I-4-g 3.tétel 54 012/1958. A szlovák nyelvoktató iskolákban 1956 őszén végbement nagy arányú lemorzsolódásra vonatkozóan lásd Szesztay Ádám: Nemzetiségi törekvések az 1956-os forradalomban. - Regió. Kisebbségi Szemle. 1994. 2. szám. 106-126. 69 Lapszéli jegyzet: „Helyes!". Nemzetiségi vezető írásban először vetette fel a tisztán anyanyelvi oktatás korlátozását. Igaz, Bielik György elképzelése szerint a két tannyelvű forma nem járt volna a tannyelvű iskolák megszüntetésével, inkább a nyelvoktató és tannyelvű iskolák nyelvi kompetenciái közötti óriási szakadék áthidalására szolgáltak volna. A javaslat azonban mindenképpen félreérthető volt, s hivatkozási alapot teremtett azon állami és párthivatalnokok számára, akik ekkor a háttérben már éppen az anyanyelvi oktatás megszüntetésének módján fáradoztak. - MNL OL XK-I-4-g 3. tétel 54 012/1958.
