Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950-es évek második felében VI/1385
kolaigazgatók — „főleg ha azok egyidejűleg telepesek is — körében meglévő nacionalizmust.70 Az anyanyelvű oktatás kapcsán egyrészt azt sürgette, hogy legalább azokban a községekben építsék ki az óvodai hálózatot, ahol a lakosság túlnyomó többsége német, és a gyerekek jól beszélik anyanyelvűket. Enélkül ugyanis iskolás korukra ezek a gyerekek is jelentősen vesztenek német nyelvi kompetenciáikból. Másrészt olyan iskolák létrehozását sürgette, amelyekben mind a magyar, mind a német nyelv tökéletes elsajátítását biztosítani tudják. Úgy vélte ugyanis, hogy a szülőket az anyanyelven történő taníttatástól sokszor az a félelem tartja vissza, hogy gyerekeik nem tanulnak meg jól magyarul. Kifogásolta az univerzalitás hiányát is. Azaz: „Mindaddig, amíg csak elszigetelten tudunk egy-két iskolát létrehozni, igen nehezen fog menni az iskolahálózat fejlesztése. A kezdet megállóit és ha nem fog folytatódni, a megállott kezdet már a véget is jelenti.”71 Érthetetlennek nevezte, hogy számos olyan településen — Pula, Óbánya, Ófalu, Gyód, Csolnok, Dunaszentmiklós — sem sikerült német nyelvű iskolát létrehozni, ahol gyakorlatilag a teljes lakosság német anyanyelvű. Éppen ezért ő is elképzelhetőnek tartotta, hogy „általánosságban, vagy bizonyos helyeken” kötelezően vezessék be a német nyelv oktatását. Azzal érvelt, hogy az iskolában a magyar gyerekek számára is kötelező anyanyelvűk tanulása, ami alól nem kaphatnak felmentést. Ennek analógiájára akarta a nemzetiségi gyerekeket is anyanyelvűk oktatására kötelezni. Mindezt azzal támasztotta alá, hogy így a félelem miatt ki nem nyilvánított igények is kielégítésre kerülnének. Hivatkozott Czapp Ferenc mágocsi kosárfonó hozzá írt levelére, amely szerint: „12 évi rugdosás után merne valaki szólni? Mi kérni, vagy kérvényezni semmit sem fogunk, hogy utána valaki piszkáljon, de ha elrendelik, elfogadjuk.”72 Rámutatott a nyelvoktató iskolák egyenetlen területi eloszlására is. E szempontból különösen Somogy megyében, Tolna megye egy-egy járásában, Komárom-Esztergom és Pest megyében látott hiányosságokat, ezért 92 települést fölsorolva konkrét javaslatot is tett a nyelvoktatás bővítésére. Nehezményezte, hogy nem került még sor német diákotthon létrehozására, rámutatott a pedagógusképzés, -továbbképzés, valamint a tankönyvkiadás hiányosságaira. Végezetül leszögezte, hogy a német iskolahálózat kiépítését jelenleg objektív és szubjektív nehézségek szövevénye akadályozza, amelyek fölszámolásához — megítélése szerint — évekre lesz szükség. Egyetlen biztató jelként a már létrehozott nyelvoktató iskolákat nevezte.73 Önkritikusan elismerte, hogy az oktatásra a szövetségnek is több figyelmet kell fordítania, ezért a szövetség egyetlen betöltetlen státuszán pedagógus alkalmazását tervezte. Néhány héten belül pedig létrehozták az Országos Német Pedagógiai Tanácsot, amelynek feladata az volt, hogy a szövetség vezetői-NEMZETISÉGI OKTATÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1950-ES ÉVEK... 1413 70 XXVIII-J-1 17.d. Anyanyelvi oktatás 1956-1995. Wild Osztályának, 1956. február 13 71 Uo. 72 Uo. 73 Uo. Frigyes levele az OM Nemzetiségi
