Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950-es évek második felében VI/1385

Ledényi Ernő, a nemzetiségi osztály munkatársa válaszában a nemzetiségi pedagógusok kinevezésének és áthelyezésének teljes központosításával nem értett ugyan egyet — hiszen az a megyei művelődési osztályok hatáskörének megrövidítésével járt volna, amit nem támogathatott —, de maga is kezdeményezte a Művelődési Minisztérium Tanácsigazgatási Főosztályánál, hogy a kinevezésekre és áthelyezésekre a minisztériummal való egyetértésben kerülhessen sor. Bár a nemzetiségi szakfelügyelet központosítása kapcsán leszögezte, hogy jelenleg az nem lehetséges, maga is ezt a megoldást támogatta. A „nemzetiségi iskolák ellenőrzésére a központi felügyeletet tartom leghelyesebbnek, úgy szakmai, mint politikai szempontból és ezt az illetékes szervekkel is közöltem.”65

A minisztérium nemzetiségi osztálya 1958 elején ismét elővette a nemzetiségi iskolahálózat fejlesztésének kérdést. 1958. január 14-én — a tervezett minisztertanácsi előterjesztésre hivatkozva — arra kérte a szövetségeket, hogy értékeljék a nemzetiségi oktatás eddigi tapasztalatait. A kérésre a szlovák, román és német szövetség vezetése reagált.

Bielik György, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének elnöke 1958. február 19-én írott levelében mindenek előtt leszögezte, hogy átfogó javaslatot nem tud tenni.66 Egyrészt nem álltak rendelkezésére a megfelelő adatok, másrészt gépkocsi hiányában alig tudtak kapcsolatot tartani a helyi közösségekkel. Bár elismerte, hogy az elmúlt 8-9 évben születtek eredmények is — kialakult a szlovák értelmiség magva, az anyanyelvi kultúra továbbfejlesztésének alapjai —, de a változásokat nem tartotta megfelelő üteműnek, tartalmát pedig egyértelműnek. A pedagógus hiány továbbra is nagy, ennek ellenére a végzett szlovák fiatalokat sokszor nem nemzetiségi területen helyezik el. Javasolta, hogy a minisztérium által készítendő fejlesztési terv értékelésére hozzanak létre egy 7-8 tagú bizottságot, amelybe a legjobb megyei szakembereket is vonják be. Az egyes intézménytípusok kapcsán jószerével megismételte a már korábban is tudott és hangoztatott problémákat. Az óvodák kapcsán kifogásolta, hogy egy-két község kivételével még azokon a helyeken sem folyik szlovák-nyelvű foglalkozás, ahol a második óvónő beállítására éppen erre való hivatkozással került sor. „Ezt általában azzal indokolják, hogy a gyerekek magyar iskolában kezdik el tanulmányaikat s az komoly nehézséget jelent számukra, mert nem tudnak jól magyarul. Ezért arra kell törekedni, hogy megtanítsák őket.”67

NEMZETISÉGI OKTATÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1950-ES ÉVEK... 1411

65 Annyit lehetett elérni, hogy a félfiiggetlenített megyei alkalmazásban lévő szakfelügyelők szakmai irányítását a minisztérium nemzetiségi osztálya végezte. - MNL OL XIX-I-4-g 3. tétel 54 012/1958. A főtitkár tájékoztatására közölte azt is, hogy a fenti javaslatokat 1958. május 19-én és 22-én küldte meg a Tanácsigazgatási Főosztálynak.

66 Az alábbiakban a levél legfontosabb elemeit foglalom össze. - MNL OL XIX-I-4-g 3. tétel 54 012/1958. A dokumentumban tett javaslatokhoz a minisztérium egyik munkatársa ceruzával lapszéb jegyzeteket tett. A javaslatok nagy részével nem értett egyet, azt nem támogatta. Különösen a nyelvoktatás felülről történő szorgalmazását vetette el, a lemorzsolódást csupán az asszimilációnak tulajdonította.

67 A szlovák óvónőképzés hiányosságait átmenetileg azzal javasolta orvosolni, hogy a békéscsabai szlovák gimnáziumban végzett, tovább nem tanuló lányokat átképzéssel óvodai területre irányítsák. - MNL OL XIX-I-4-g 3. tétel 54 012/1958.