Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950-es évek második felében VI/1385
1410 TÓTH ÁGNES 1957. szeptemberétől vezették be a magyar nyelvű gimnáziumokban a nemzetiségek nyelvének rendkívüli tárgyként való oktatását. Ezzel lehetővé vált, hogy a gimnáziumban továbbtanuló nemzetiségi gyerekek anyanyelvűk — német, román, szerb, szlovák — tanulását folytathassák. Az intézkedés a nyelvi asszimiláció lassítását szolgálta, de erre csak részben volt alkalmas. Egyrészt a magyar nyelvű gimnáziumokban csak szórványosan szerveztek egy-egy ilyen csoportot, elsősorban a német nyelv tanítása vált általánosabbá. Másrészt a heti néhány óra elégtelen a nyelvi asszimiláció megakadályozására, legjobb esetben is csak annak lassulását eredményezhette.63 A forradalmat követő időszakban mind a nemzetiségi szövetségek vezetői, mind a nemzetiségi osztály munkatársai azt a tényt, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt különböző testületéi mind elvi, mind gyakorlati kérdések kapcsán ismét foglalkoztak a magyarországi nemzetiségek helyzetével, egy konszolidációs folyamat kezdeteként, nyitásként értelmezték. Úgy ítélték meg, hogy mindez lehetőséget teremt az elmúlt évtizedben állandósult problémák megoldására, az oktatás tartalmi és szervezeti kereteinek modernizálására, rugalmasabbá tételére. Erre lehet következtetni azokból a mindkét fél — a nemzetiségi szövetségek és a nemzetiségi osztály — részéről 1958/59-ben tett konkrét kezdeményezésekből, amelyeket az MSZMP PB határozatának előkészítésével párhuzamosan igyekeztek keresztül vinni. Mindenekelőtt a struktúra centralizáltságát igyekeztek oldani, a döntéseknél a helyi körülmények nagyobb mértékű figyelembevételére törekedtek. A minisztérium nemzetiségi osztálya a döntések előkészítésekor, illetve a végrehajtás során a korábbiaknál nagyobb mértékben támaszkodott a nemzetiségi szövetségek véleményére, tapasztalatára. Ognyenovics Milán a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára — hivatkozva a délszláv tanítók előző év november 17-én megtartott országos értekezletén hozott határozatára — 1958. január végén, azzal a kéréssel fordult a minisztériumhoz, hogy a nemzetiségi pedagógusok kinevezését és áthelyezését központosítsák. Azzal érvelt, hogy az egyes nemzetiségi iskolák nem arányosan oszlanak meg az egyes megyék területén, ez már önmagában se indokolja a decentralizált áthelyezési, kinevezési gyakorlatot. Ehhez járult, hogy a megyei tanácsok a személyi döntéseknél csupán saját érdekeiket, nem pedig a délszláv iskolák érdekeit vették figyelembe. Azt javasolta, hogy a minisztérium nemzetiségi osztálya döntsön az áthelyezésekről. Ezzel összefüggésben kérte azt is, hogy a megyei tanácsoktól függetlenített szakfelügyelők kinevezésére kerüljön sor, mert a délszláv pedagógusok nagy része fiatal, akik tanfolyamokon szerezték képesítésüket, így valóban szakmai segítségre szorulnak.64 63 MNL OL XDC-I-2-f 859-21/1957. 64 MNL OL XIX-I-4-g 3. tétel 54 041/1958. A délszláv pedagógusok előző évi értekezletével a sajtó is nagy terjedelemben foglalkozott. Lásd például „Kétnapos konferenciát tartottak a délszláv pedagógusok” című cikket. - Dunántúli Napló, 1957. november 21. 2-3. A kéréseket a délszláv, német, szlovák szövetség főtitkára 1959. január 20-án írott közös levelükben megismételték. Eredménnyel ekkor sem jártak. - MNL OL XIX-I-4-g 3. tétel 44 054/1959.
