Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950-es évek második felében VI/1385
vábbra is taníthatatlan tankönyvekre vonatkozó véleményüket, az iskolák működését nehezítő, vagy ellehetetlenítő körülményeket.60 1956 szeptemberétől lehetővé vált az általános iskolákban az orosz, angol, francia mellett a német nyelvnek, mint idegen nyelvnek az oktatása. A rendelkezés hatására sok olyan német nyelvoktató általános iskolában, ahol magyar vagy más nemzetiséghez tartozó gyerekek is jelentkeztek német tanulásra, összevonták a csoportokat, és a németet, mint idegen nyelvet tanították. Fölerősödött ez a tendencia a forradalom utáni hónapokban, amikor több iskolában nem tudták újra indítani az orosz tanítását. A nemzetiségi osztály 1957 márciusában Tájékoztatót tett közzé. Ebben leszögezte, hogy minden iskolában külön csoportokban kell oktatni a németet, mint idegen nyelvet, illetve a németet, mint nemzetiségi nyelvet, megszüntetve a kialakult gyakorlatot, mert álláspontja szerint az a német anyanyelvűeket hátrányosan érinti. Ugyanakkor a minisztérium a helyi körülmények ismeretében ismét engedményekre kényszerült. Azaz: kivételes esetekben — tanterem- és pedagógus hiány miatt —, átmenetileg engedélyezte a német és magyar gyerekek közös csoportban, de a külön-külön meghatározott tananyag szerinti tanítását.61 Újra felhívta a figyelmet arra is, hogy a nyelvoktató iskolákban a németet ne csatlakozó órákban tanítsák, hanem az órarendbe beépítve. Sőt arra bíztatott, hogy ahol a tanulók érdeklődése megvan, a nyelvoktató osztályokat, iskolákat fokozatosan fejlesszék tovább német anyanyelven tanító intézményekké. Az iskolák körülményeinek, valamint a helyi apparátus törekvéseinek ismeretében mindez azonban csak írott malaszt maradt. Az 1957/58. tanév előkészítése során mind a minisztérium, mind a megyék alapvetően az eddigi struktúra megszilárdítására törekedtek. Egyetlen megye részéről sem fogalmazódott meg új nemzetiségi iskola nyitásának igénye. Stabilizálni igyekeztek viszont az előző évben megkezdett, az 1-8. évfolyamon párhuzamosan bevezetett nyelvoktatást, továbbá a nagyobb létszámú csoportok bontására törekedtek. Mindettől az oktatás minőségének javulását várták, ami, tekintettel arra, hogy több helyütt továbbra is a pedagógus-hiány meghatározó volt, önmagában a szervezeti változtatásoktól, aligha következett be.62 NEMZETISÉGI OKTATÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1950-ES ÉVEK... 1409 60 XTX-I-4-g 34. tétel és Pártállam, 2003. 254-265. 61„Didaktikai szempontból is helytelen a két csoport együttes oktatása. Helytelen, mert azok a német nemzetiségi tanulók, akik már családi életükből megfelelő szókinccsel, beszédkészséggel rendelkeznek és sok esetben már évek óta anyanyelvként tanulják a német nyelvet, rengeteg időt pazarolnak olyan órák meghallgatására, amelyek semmivel sem gyarapítják fejlettebb nyelvtudásukat. Éppen ezért érdektelenné, unalmassá és így eredménytelenné válik részükre a német nyelv közös tanulása. Ezt pedig nem engedhetjük meg, mert ez a nemzetiségi jog, az anyanyelvű oktatás erős korlátozását, megsértését jelentené. (...) Egészen kivételesen, ott ahol elkerülhetetlen és átmeneti intézkedésként, egységes csoportban végzik a kétféle német nyelvoktatást, az összevont tanulócsoportokban szokásos módszert kell alkalmazni. Mindkét tanulócsoport részére külön az előírt anyagot kell oktatni. Csak így érhető el az, hogy ne élje károsodás a német nemzetiségű tanulókat és a magyar tanulók is helyes ütemben sajátíthassák el a német alapismeretet.” - MNL TML XXIII. 16.b. 74 175/1957 Az orosz helyett a német nyelv fakultatív tantárgyként való bevezetését kérték gyakorlatilag valamennyi Tolna megyei településen. 62 MNL OL XIX-I-2-f 859-11/1957.
