Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950-es évek második felében VI/1385
1408 TOTH AGNES magyar tanítási nyelvű iskolákba. A jelentés szerint a román iskolákban tanító pedagógusok közül 4 személy disszidált. A német tannyelvű iskolák többsége is működött tovább. Bezárásra került viszont „a tanulók elköltözése miatt” a nyelvoktató iskola Kiskassán. További öt településen — Újpetre, Kátoly, Mohács-szőlőhegy, Nagyárpád, Gyönk — a pedagógus betegsége, letartóztatása vagy elköltözése, illetve tanterem építése miatt ideiglenesen megszűnt a német nyelvoktatás.57 A tannyelvű iskolák közül csak Elekről jelentették 4 tanuló kimaradását. A nyelvoktató iskoláktól beérkezett adatok ellentmondásosak. Az egyes megyei kimutatások 34 tanuló kimaradását jelzik, de a Pest megyei jelentés nem tartalmazta a nemzetiségi iskolákat elhagyó tanulók létszámát, sőt a jelzett tanuló létszám 438 fővel magasabb az év elejinél. Vas megye 3 községéből — Pornóapáti, Felsőcsatár, Szentpéterfa — egész osztályok, összesen 120 gyerek disszidált. Ezek egy része is részt vett német nemzetiségi oktatásban. A bajai gimnáziumot 3 tanuló hagyta el. A Győr-Sopron és Vas megyei pedagógusok közül hat személy, Bács-Kiskun megyéből egy személy hagyta el az országot. Tolna megyében sem történt számottevő változás, sem a tanulók létszámában, sem a nyelvoktató iskolák számában.58 Bár a szlovák tannyelvű általános iskolák (6) és középiskolák (2) is tovább működtek, a tanuló-létszámban nagyobb veszteséget könyvelhettek el, mint a német, vagy román iskolák. A hat szlovák tannyelvű általános iskolában 1956. szeptemberében 762 tanuló kezdte meg a tanévet, számuk 1957 tavaszára 79 fővel csökkent. A szlovák tannyelvű középiskolák ugyanebben az időszakban a 138 tanulóból 15-öt vesztettek el. A pedagógusok száma nem változott. A szlovák nyelvoktató iskolák száma 19-el csökkent. Pedagógus hiány miatt 7, betegség miatt 3, míg „az októberi események hatására a szülők kívánságára 9 iskolában szűnt meg a nyelvoktatás. A nyelvoktatásban részt vevő tanulók létszáma 1387 fővel, mintegy 15%-al csökkent.59 A forradalmi eseményekkel összefüggésben az 1956/57. tanévről beszámoló megyei tanácsi és szakfelügyelői jelentések sem fogalmaztak meg a fentiektől eltérő tendenciákat. Egyébként pedig pragmatikusan ismétlik — a már eddig is számtalanszor hangoztatott — a tanárhiányra, a tanterem-hiányra vagy a to57 Az 1956 utáni baranyai iskolaszervezésekre részletesen lásd Füzes Miklós: A nemzetiségi oktatás fejlődése a Délkelet-Dunántúlon 1949-1972. In: Baranyai Helytörténetírás 1983-1984. Szita László (szerk.) Baranya Megyei Levéltár. Pécs, 1985. 575-602., valamint Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985. Baranya Megyei Levéltár. Pécs, 1990. 58 Kismányok: „Vezetésem alatt álló iskolában nem szűnt meg a nemzetiségi nyelvoktatás. A nyelvoktató személyében változás nem történt. Létszámcsökkenés nincs. Idegen nyelv oktatást eddig nem vezettünk be. A magyar szülők egy része kívánja a német nyelv bevezetését, de erre nem kaptam semmiféle útmutatást.”. Gyönk: „Jelentem, hogy a nemzetiségi német nyelvoktatást nem vezettük be, mert október 1-én terveztük a beindítást, de ekkor az iskola nevelőinek száma oly kevés volt, hogy ennek alapján a járási oktatási osztály nem engedélyezte annak bevezetését. (...) Az októberi eseményekkel kapcsolatban a szülők a német nyelv tanítását kérték idegen nyelvként a VIII. osztály kivételével, ahol megtartottuk az orosz nyelvet. Február elejével terveztük bevezetni a német nyelv tanítását, de távbeszélőn a Megyei Művelődési Osztálytól azt a felvilágosítást kaptam, hogy várjunk a német nyelv bevezetésével.” - MNL TML XXIII.16.b. 74 175/1957. 59 MNL OL XBÍ-I-4-g 33. tétel Jelentések a német, román, délszláv iskolák helyzetéről, 1957. március 14-15. A délszláv iskolákra vonatkozó jelentést nem leltem föl.
