Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950-es évek második felében VI/1385
NEMZETISÉGI OKTATÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1950-ES ÉVEK...1405 akikkel azt a „színvonalat, amelyet egy hazai német gimnáziumtól jogosan megkövetelünk”, biztosítani lehet. Véleménye szerint egy ilyen gimnázium létrehozása fontos lenne a Budapest környéki bányász települések — Csolnok, Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Tatabánya, Oroszlány, Brennbergbánya — német lakói számára, akiket a kitelepítés nem érintett. Továbbá egy német tannyelvű gimnázium fontos lenne a pedagógus-képzés — az ELTE német szakos hallgatói itt végezhetnék tanítási gyakorlatukat — és a továbbképzés szempontjából is. De hangsúlyozta azt is, hogy a gimnázium létrehozása baráti gesztust jelentene a „nekünk annyi támogatást nyújtó Német Demokratikus Köztársaság felé is. Emellett a nagyvárosi elhelyezés, hasonlíthatatlanul kulturáltabb légkörével, mindenképpen elősegítené a sokoldalú kádernevelés célszerű megoldását.”48 Budapesten, Kőszegen és Pécsett az 1958/59. tanévben egy-egy osztállyal kezdte meg működését a gimnáziumi német tagozat. A bajai német gimnázium működésével egy időben, 1956. szeptemberében kezdődött meg a német tanítóképzés a pécsi Teleki Blanka Tanítóképzőben. Itt is először csak egy, az I. osztályt indították el, minden évben újabb osztály indítását tervezték. A teljes vertikum kiépüléséig a német osztályok a tanítóképző tagozataként működtek. Egy-egy osztályba 25 tanuló felvételét engedélyezték, bár a túljelentkezéstől itt sem kellett tartani. 1956. nyarán két időpontban is lehetett felvételizni.49 A működés alig egy éves tapasztalatait, a hallgatók túlterheltségére, s bizonyos tárgyak magyarul oktatására vonatkozó kéréseket 1957. őszén nevelőtestületi értekezleten vitatták meg. Dr. Szántó Károly igazgató a minisztérium nemzetiségi osztályát mindenekelőtt arra kérte, hogy határozzák meg az intézmény jellegét, tantervét, azaz milyen nyelvű iskolában való tanításra képesít, s vizsgarendjét is. Az első tanévben mindezek tisztázatlanok voltak. A hallgatók a pedagógusok által feldolgozott tananyag vázlataiból tanultak. így a német szaktárgyi képzés, összevetve a magyar nyelvű tanítóképzéssel, szükségszerűen alacsonyabb színvonalú lehetett. Az NDK-ból behozott tankönyvek használhatatlanok voltak, csakúgy, mint a magyar nyelvű tanítóképzős könyvek mechanikus fordításai, amelyek a nyelvi, didaktikai szempontokat nem érvényesítették. A gyakorló iskolának kijelölt Pécs-Bányatelepi általános iskolában csak heti 3 órában folyt nyelvoktatás, tehát a német tanítónőképző hallgatói egy olyan iskolában végezhették tanítási gyakorlatukat, ahol a tanítás nyelve túlnyomó részt magyar volt. Az általános iskolában tanító pedagógus a „maga bevallása szerint sem tud megfelelni azoknak a követelményeknek, amik a német tanítóképzéshez szükségesek.”50 Általában gondot okozott a hallgatók nyelvtudása. A szaktantárgyak német nyelven való elsajátítása olyan megterhelést jelentett számukra, hogy a nevelés- és lélektan tárgyak tanítását magyar nyelven kérték. Ehhez azonban a minisztérium nem járult hozzá. Szántó Károly igazgató a minisztériumtól a hallgatók nyelvtudásának megerősítésére 4-6 hetes NDK-beli táborozás biztosítását kérte. Nehezményezte, hogy tényleges segítsé-48 MNL OL XIX-I-2-f 859-13/1957. 49 MNL OL XIX-I-2-f 859 P-1/1956., P-1/3/1956., és Pl/5/1956. 50 MNL OL XTX-I-2-f 859-P10/1957.
