Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Nemzetiségi oktatás Magyarországon az 1950-es évek második felében VI/1385
1392 TÓTH ÁGNES Néhány középiskolában is tervezték a német nyelv oktatásának bevezetést, illetve szakköri foglalkozások engedélyezését. A tanító- és tanítónőképzőkben, óvónőképzőkben a német nyelvet rendkívüli tárgyként vezették be.19 Az oktatás stabilitását, tervezhetőségét és minőségének javítását szolgálták a következő rendelkezések. Előírták a német nyelvi óráknak a tanító kötelező óraszámába való beszámítását. Azokban az iskolákban, ahol a tanulók több mint 75%-a tanulta a német nyelvet, a német nyelvi órákat az órarendbe be kellett építeni. Igaz, ahol ezt tanerő vagy tanteremhiány miatt nem tudták megoldani, ott az eddigi gyakorlatot — a tanítás előtti vagy utáni csatlakozó — óratartást is engedélyezték. A kialakítandó struktúra megszilárdítását szolgálta, hogy előírták a jelentkezett tanulók órai részvételét, a hiányzásokat a többi tanórához hasonlóan igazolni kellett. Ugyanakkor a német nyelv és irodalomból kapott osztályzatnak a tanulók általános tanulmányi eredményébe való beszámítására az első években nem került sor.20 A német nemzetiségi oktatás fejlesztését előíró és szabályozó dokumentumok kettősséget tükröznek. A felszínen, a retorikában, lehetőségeket kínáló, a német közösség integrációját elősegítő stratégiát fogalmaztak meg. Ugyanakkor a megvalósítást szűk korlátok közé szorítják. Egyrészt a nemzetiségi osztályjavaslatával ellentétben, a hátrányos megkülönböztetés megszüntetése érdekében már az 1955/56. tanévben szorgalmazták a német anyanyelvű oktatás bevezetését, amihez semmilyen központi forrást nem biztosítottak, hanem azt a már meglévő költségvetés terhére kellett megvalósítani. Ez az eljárási mód, ismerve a regionális, helyi források szűkösségét, óhatatlanul konfliktusokat generált a helyi társadalmon belül. Másrészt az iskolák vezetőitől elvárták, hogy a német lakosság bizalmatlanságát feloldják, s a szülőket rábeszéljék arra, hogy az anyanyelvű oktatás lehetőségével éljenek, ugyanakkor az erre irányuló helyi kezdeményezések a minisztériumot semmire nem kötelezték. A megyei tanácsoknak a helyi fölmérés eredményeiről július 15-ig kellett tájékoztatni a mi19„A tanító-, és óvónőképzői német oktatás célja azoknak a tanítóknak és óvónőknek képzése, akik a német nyelvet nemzetiségi általános iskolákban és óvodákban tanítják majd. Ezt az oktatási formát ennek megfelelően olyan helyeken szervezzük meg, ahol német anyanyelvű tanulók jelentkezése várható. A tanító- és óvónőképzőkben a német nyelv- és irodalmat évfolyamonként heti 3-3 órában rendkívüli tárgyként kell tanítani. Erre az oktatási formára jelentkezhetnek német anyanyelvű tanulók, vagy olyan tanulók, akik magukat a német nyelv és irodalomban képezni, s később a német nyelvet tanítani kívánják. Akik német oktatásra jelentkeznek, azokra nézve a részvétel kötelező. A német oktatásban részesült tanulók kiegészítő képesítővizsgát tehetnek, amely őket a német nemzetiségi nyelvoktató általános iskolák alsó tagozatában, illetve a német nemzetiségi óvodákban a német nyelv oktatására jogosítja. A német nyelv-, és irodalomnak mint rendkívüli tárgynak oktatására tanulócsoport szervezéséhez legalább 10 tanuló jelentkezése szükséges. A tanító-, és óvónőképzőkben egyelőre a jelenleg használatban lévő gimnáziumi tankönyvekből fognak tanulni.” A német nyelv rendkívüli tárgyként való oktatását a következő tanítóképzőkben tervezték bevezetni: Pécsi, Bajai, Dombóvári, Kőszegi, Budapesti XII. kerületi, valamint a Pécsi, Kalocsai, Soproni, Budapesti XIII. kerületi óvónőképzőbe. Olyan általános iskolákban, ahol a németet tanulók számaránya 75% felett van és ahol a német órákat az órarendbe beillesztették, szorgalmazták német szakkörök megszervezését. A gimnáziumi német szakköri oktatást Pécsett, Baján, Sopronban, Szekszárdon és néhány budapesti gimnáziumban engedélyezték. - MNL OL 276.f. 91.cs. 83.ö.e. és Pártállam, 2003. 130-131. 20 MNL OL 276.f. 91.cs. 83.ö.e. és Pártállam, 2003. 131.
