Századok – 2014
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLALÁBÓL - Frank Tibor: Kimondhatatlan szavak: a holokauszt emlékezete VI/1375
KIMONDHATATLAN SZAVAK: A HOLOKAUSZT EMLEKEZETE 1381 azzal, hogy elítéljük s esetleg megbüntetjük az antiszemitizmus megnyilvánulásait?”26 Bibó azonnal a felelősséget kereste, „azért, ami történt.”27 A két világháború közötti időszakot olyannak festette, mint amikor „A politikai antiszemitizmus elfogadásának és a tekintélyes hányadában zsidók kezén lévő kapitalizmus támogatásának ez a kettős politikája kezdettől fogva létrehozott egy olyan feszültséget, amelyben a »zsidókérdés« és annak »megoldása« a zsidók gazdasági hatalmának a felszámolásával vált azonos kérdéssé, s mint ilyen, úgy jelent meg, mint az ország első számú szociális kérdése.”28 Bibó óva intett attól, hogy a tömeggyilkosságok szenvedéstörténetét a nem-zsidók háborús és háború utáni szenvedésével mérjék össze általában, legfeljebb a „hadifoglyok, ártatlanul internáltak és jogtalanul meghurcoltak vonatkozásában”.29 Bibó sürgeti a felelősségvállalást és cáfol minden olyan érvet, amelyet ellene lehetne vetni „a magunk felelősségének a felvetése ellen.”30 „Azt azonban nem állíthatjuk, hogy az egész nemzet, az egész társadalom nevében való felelősségvállalásnak ma egyszerű a módja, és biztos a visszhangja”, írja Bibó István 1948-ban, „az erre irányuló kísérletek balul végződtek.”31 Bibó nem tartja alkalmasnak a „bocsánatkérés” formuláját, szerinte „ebben a helyzetben egyet lehet csinálni: megállapítani és elvállalni a felelősség reánk eső, személyes részét. [...] Szükséges, hogy mindenki megcsinálja magának ezt a mérleget, s a hangsúlyt ne arra helyezze, hogy mik az érdemei vagy a mentségei, s ezek hogyan egyenlítik ki a vétkeit vagy a mulasztásait; hanem egyszerűen csak arra, hogy mi mindenért felelős, vagy mi mindennek a felelősségében részes. így talán utóbb mégis kialakul egy tisztább, bátrabb és a felelősséggel inkább szembenéző, együttes nemzeti számvetés is.”32 Bibó István szavaira is rímel, de mást helyez előtérbe Márai Sándor vallomása, mostanában először publikált, de valójában 1949-1950-ben keletkezett könyvének, a Hallgatni akartam c. műnek okfejtése, amely nem sokkal Bibó tanulmánya után keletkezett, s amelyben az emigrációba vonuló író a magyar zsidóság 1938 és 1945 közötti sorsának kettős arculatáról, a zsidókkal szembeni magyar attitűd „kettős igazságáról” tanakodik.33 Az író tehát a magyar zsidóság pusztulásának egyszerre két arcát is látja és rajzolja. A magyar Holokauszt előtörténetét a Tanácsköztársaságig vezeti vissza, amely után, Márai szavaival, „a zsidóságot azonosították a bolsevizmussal. Ez a vád hamis volt, igazságtalan. A hazai zsidóság nagy többsége ebben az időben is éppen olyan hűséges polgára volt a magyar államnak, mint az idevándorolt svábok, szlovákok, szerbek nagy többsége. [...] Negyedszázadon át parázslóit a magyar életben az a heveny 26 Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után. In: Bibó István: Válogatott tanulmányok. II. kötet, 1945-1949 (Magvető, Budapest:, 1986.) 624. A szerző kiemelése. 27 Uo. 624. 28 Uo. 625. A szerző kiemelése. 29 Uo. 654. A szerző kiemelése. 30 Uo. 659. 31 Uo. 661. A szerző kiemelése. 32 Uo. 662. A szerző kiemelése. 33 Márai Sándor: Hallgatni akartam (Budapest: Helikon, 2013), 44r-50. Vö. Frank Tibor: Polgár a romokon. Irodalmi Jelen, 2014. június, 99-100.
