Századok – 2014
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLALÁBÓL - Frank Tibor: Kimondhatatlan szavak: a holokauszt emlékezete VI/1375
1380 FRANK TIBOR mely hazavonul Istenhez, ki a kezdet és a vég...20 (Vér Andor fordítása) Zweiget az I. világháború idején többek között a maga zsidó sorsa is foglalkoztatta, de a diaszpóráé is.21 A dráma magyar fordításának megjelenésekor György Oszkár a Nyugatban ekként vélekedett Zweig időszerűségéről, 1933- 1934-ben: „Keletkezésekor a darabnak elsősorban pacifizmusa volt időszerű, de benne van az író-próféta kitagadottsága is, az akkori idők nem egy írósorsa. S ma, majd húsz év múlva, mikor a mű magyar fordítása először jelenik meg, a zsidóság sorsa — melyről ez a költemény szól — időszerűbb, mint valaha. Zweig nagyságára vall, hogy még ezt az örök időszerűséget is mintha előre látta volna.”22 Hitler uralomra jutásakor, 1933-ban Stefan Zweig szörnyű távolságokba látott. Scheiber Sándorra és a korszak zsidóságának elveszettségére is jellemzőek ezek a felemelő gondolatai. Mellettük a vészkorszak nagy zsidó tanúi közül egyetemi tanáromnak, Hahn Istvánnak (1913-1984), a halála előtt nem sokkal akadémikussá választott ókortörténész professzornak (1945 után még, mint a Zsidó Gimnázium tanárának) megnyilatkozását idézem A zsidó nép története című, 1946-os tankönyvéből, amelyet a Pesti Izraelita Hitközség adott ki.23 Hahn 1946-ban Scheiberrel egybecsengően azt vallotta, hogy „A zsidó történetet más népek történeténél nagyobb mértékben jellemzi az, hogy katasztrófákon és újjászületéseken keresztül halad a mindenkori jövő felé. Történelmének tragikus fordulatai és a benne rejlő elpusztíthatatlan őserő tették a zsidóságot az örök újrakezdés népévé.”24 * Hahn Istvánnak volt annyi bátorsága, hogy a katasztrófa után önvizsgálatot is kérjen és felvesse: „a zsidóság egy része nem ismerte fel azt a helyes magatartást, amelyre kisebbségi helyzete kötelezte volna. Ezzel ürügyet szolgáltatott az amúgy is meglévő és lesben álló zsidóellenes erőnek a gyűlölet felkeltésére.”26 E gondolat, melyet időnként zsidó gondolkodók is magukévá tettek, nem új és előkerül újra meg újra - nagy és ellenségesnek tetsző hangsúllyal Philip Jenningernél is, negyven évvel később. Amikor azt állítják, hogy a zsidóság önkritikájának esetenkénti hiánya az igazi okozója tragikus sorsának, akkor ezzel önigazoló és cinikus felmentést kapnak mindazok, akik a zsidók előtt évszázadok után feltáruló lehetőségek habzsoló kihasználását a kipusztításukkal vélték, vélnék büntetendőnek. E gondolatokhoz is csatolta Bibó István ismeretes, szép és őszinteségre ösztönző szavait „Zsidókérdés Magyarországon 1944 után” című, 1948-ban keletkezett tanulmányában: „... elég-e azt mondanunk, hogy a magyar nép többsége nem üldözte s nem gyilkolta a zsidókat, és megoldunk-e bármilyen kérdést 20 Julius Erdmann: Stefan Zweig, http://www.judentum-projekt.de/persoenlichkeiten/liter/zweig/ Letöltve: 2014. július 27. 21 Stefan Zweig: Jeremiás. György Oszkár ismertetése, Nyugat, 1934, I. sz. 61. 22 Uo. 23 Hahn István: A zsidó nép története a babiloni fogságtól napjainkig (Budapest: Új Idők, é. n. [1946]), 184. A Pesti Izr. Hitközség vallásoktatási kiadványai, I. 24 Uo. A szerző kiemelése. 26 Uo. 186.
