Századok – 2014
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLALÁBÓL - Frank Tibor: Kimondhatatlan szavak: a holokauszt emlékezete VI/1375
KIMONDHATATLAN SZAVAK: A HOLOKAUSZT EMLEKEZETE 1379 sorsáért, hiszen olyan szerepre tartott igényt, amely nem illette meg, s kiérdemelte visszaszorítását az őt „megillető” helyre. S noha a szónok részben a baloldali, antifasiszta Sebastian Haffner (1907-1999) könyvére17 épített beszédét valószínűleg beszédírói készítették és a politikus előzetesen állítólag át sem futotta és rosszul is adta elő szövegét, beszéde miatt Jenningernek másnap meg kellett válnia magas közjogi méltóságától. Willy Brandt mint az SPD akkori frakcióvezetője ezt „a német történelem sötét napjának” nevezte.18 E példából felsejlenek az egykori (nyugat)német pártok közötti véleményeltérések is a hitlerizmus megítélését, a „zsidókérdés” náci-németországi kezelését illetően: voltak, vannak a németségnek olyan képviselői, akik térdre borulnak az áldozatok emléke előtt, megint mások az áldozatokat hibáztatják sorsukért. Szerepet játszik ebben a két politikus közötti, majd nemzedéknyi korkülönbség is: az aktívan náci-ellenes Brandt a maga bőrén tapasztalta, hogy mit jelentett Hitler száműzöttjének lenni, miközben Jenninger gyermekként élte át a II. világháborút, ismeretei jobbára már nem személyesek, másoktól erednek, olykor könyvszagúak. A német múltba tekintőknek a tükör más-más képet mutat: van aki megnémul a szavakkal elmondhatatlan látványtól, van aki legitimálni igyekszik még a rémképeket is. Magyarországon a Holokauszt-emlékezés és -vita ugyancsak megkezdődött mindjárt a II. világháború után. Atyai barátom, Scheiber Sándor (1913-1985), a budapesti egykori Országos Rabbiképző Intézet (ma Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem) igazgató-tanára 1945. szeptember 8-án elmondott szónoklatában a zsidóság sorsát az albatrosz-madarakéhoz hasonlította. „Az albatrosz-madár hűséges kísérője az óceánjáró nagy hajóknak. Erről az albatrosz-madárról beszéli a rege, hogy részeg matrózok egyszer elfogták, megkötözték és vergődésével szórakoztak. Tőrökkel, késekkel szurkálták; fájdalmakban vonaglott a szegény madár, vére pirosra festette a hajó padlatát. De ugyanakkor az egyik kés elvágta a rabtartó kötelet és az albatrosz-madár a magasba szállt. Hasonlítom a zsidóságot ahhoz a mesés albatrosz-madárhoz. A szenvedések által nyerhette csak vissza függetlenségét, szabadságát, szállhatott a magasba, találhatott haza, mert hazatalál, ki a magasba tart.”19 Scheiber Sándor 1945 kora őszén Stefan Zweig (1881-1942) szép, az I. világháború ellen írott drámájából (1915-1916) citált beszéde zárásaként, a zsidóság sorsát idéző Jeremiás prófétáról, a fogságba vonulók himnuszából: mi a földnek egyetlen hontalanja, mi minden öröklét örök vándora, széthullt népekből utolsó marék, 17 Anmerkungen zu Hitler (Frankfurt am Main: Büchergilde Gutenberg, 1978), magyarul: Megjegyzések Hitlerhez (Európa Kiadó, Budapest, 2002.) 18 Weyer Béla: A Jenninger-ügy. HVG 1997/14, 1997. április 5. 117. http://archivum.hvg.hu/ article/199714Szofejtes_Parlamenti_antiszemitizmusvita.aspx Letöltve: 2014. május 3. 19 Scheiber Sándor: Miért van emberi szenvedés? Elmondotta 1945. szeptember 8-án. In: Scheiber Sándor könyve. Válogatott beszédek (New York—Budapest—Jeruzsálem: Múlt és Jövő, 1994), 3.
